Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - Megemlékezés Péli Tamás (MSZP) képviselő haláláról - Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Ki töri le a professzori megalománia szarvát?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
2205 Viszonválasz illeti meg miniszter urat. DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter : Kö szönöm szépen a méltányos választ. Semmi új nem hangzott el az én válaszomban, a pótköltségvetési vitában egyszer már ugyanebben az ügyben tájékoztattam az Országgyűlést. Közöltem, hogy az elmaradó privatizációs bevételek terhére - akkor még pontosan nem t udtuk, 810 milliárdról volt szó - hitelt kell igénybe venni, és abból fogjuk ezt a három decentralizált alapot a szükséges forrásokkal ellátni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) Megemlékezés Péli Tamás (MSZP) képvise lő haláláról ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Kérem türelmüket, szeretnék egy nagyon szomorú eseményt bejelenteni. Ma déli fél egy órakor elhunyt Péli Tamás képviselőtársunk. Kérem, hogy egyperces néma felállással adózzun k emlékének. (A jelenlévők egyperces néma felállással adóznak az elhunyt képviselő emlékének.) Köszönöm szépen. (15.00) Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Ki töri le a professzori megal ománia szarvát?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. A kérdésekre kerül sor. Dr. Kávássy Sándor képviselőtársunk, Független Kisgazdapárt, kérdést kíván feltenni a művelődési és közoktatá si miniszternek "Ki töri le a professzori megalománia szarvát?" címmel. Dr. Kávássy Sándor képviselőtársunkat illeti a szó. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Jó érzékkel vette észre már a pálya kezdő Ady Endre, hogy az agyondicsért egyetemifőiskolai autonómia se csupa öröm és boldogság, és hírül se az a kifogástalan találmány, aminek az autonómiák szűklátókörű fanatikusai hirdetik. Korántsem csak kiválóságai vannak, de csapnivaló személyiségei i s, a költő szavaival: "...magukkal eltelt emberek, akik mindenhatóságuk érzetében elszörnyülködve gondolnak arra, hogy az ifjú embereknek is van ambíciójuk. Borzasztó! Némelyik arra is gondol, hogy egyetemi tanár lesz! Majd ha fagy! Száz közül tíznek megke gyelmeznek, a többi - okuljon!" Nem állítanám, hogy a jelzett fajta napjainkban is gyakori volna. De hogy teljesen kihalt vagy kiveszett volna, és nyugodtan mondhatnánk, hogy béke fáradt poraira, attól még meglehetősen távol vagyunk, legalábbis a hozzám é rkező panaszok tanúsága szerint. Tényként szögezhetjük le továbbá, hogy az ilyenektől korántsem csak a hallgatóság szenved, de a beosztottak, az asszisztencia is, és így mint kontraszelekciós tényezők mérgezik az egyetemek és főiskolák légkörét. Mindezért társadalmi veszélyességük se elhanyagolható. Kérdezem tehát, ki töri le a professzori arrogancia és megalománia szarvát? (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A kérdésre dr. Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter úr vál aszol.
