Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ZWACK PÉTER (független):
2177 tükröznie kellene a teljes kormányzati érdekütköztetés differenciált eredményeit, sőt, optimális esetben a társadalmi érdekegyeztető folyamat racionális kompromisszumait is. Nagy problémám tehát, hogy végső soron ugyanúgy, mint az utóbbi két évtizedben mindvégig - hiszen ennyi ideje küzd deficittel a költségvetésünk , ezúttal is csak szigorúan pénzügypolitikai intézkedések mértékeiről vitatkozhatunk a költségvetési törvényjavaslat megtárgyalásána k címszava alatt. Nem lenne hiányérzetem, ha az elmúlt hetet a kormány modernizációs és privatizációs prioritásainak meghatározásával töltöttük volna - mint ahogy ilyen preferencialistával mindeddig nem találkoztunk , és most azon az alapon vizsgálhatnán k a költségvetési tételeket, hogy azok szolgáljáke az ország fejlődését vagy sem. Ami ehelyett van, az csupán azért rossz, mert ismét keveset tudunk meg arról, hogy milyen komplex hatása lesz egyes intézkedéseknek a társadalmi folyamatokra; nem látjuk, ho gy nem fordule visszájára az a döntés, amelynek az eredeti célja betölteni egy költségvetési hiányt. A lakosság terheinek növelésére irányuló döntéseknél ugyanis ma már nem közelíthetünk általában úgy e törvényi rendelkezés megfogalmazásához, hogy az adot t esetben X százalék terhet rak a magyar népesség vállára. Ugyanis a megvalósulás során ebből az lesz, hogy néhány megszorító intézkedés ténylegesen a középrétegek bérből, fizetésből és nyugdíjból élő alsó szeletére rak X plusz 20 százalék terhet - mert az ő jövedelmük tetten érhető és nem növelhető , akkor a tervezett lépések várt eredményeiből nem lesz semmi. Ugyanis ismételten hangsúlyoznom kell - amint azt a pótköltségvetés vitájában is megtettem , a magyar társadalom egyensúlyi állapota is kritikus p ontra jutott; nem csupán a pénzügyi rendszeré. Tehát a gazdasági egyensúlyt csak ott és úgy érdemes megpróbálni javítani, ahol az nem vezet a társadalmi egyensúly megbomlásához. A komplexitást pedig azért hangsúlyoznám, mert a kritikus helyzetben lévő társ adalmi csoportok jövőbeli helyzetének prognosztizálásakor nem csupán a közvetlenül a költségvetésből származó veszteségeket kellett számba vennünk, hanem a látszólag piaci jellegűeket is. Lásd: energiaárak emelése. Aggodalmaim éppen olyan erősek, mert én i s szeretném, ha megvalósulnának a költségvetés előírásai. Ezért vallom, hogy csak restrikciós intézkedésekkel nem lehet restrikciós pénzügypolitikát folytatni. Az elvonáshoz valahol meg kell teremteni annak a forrásait is. Tudom, hogy most nincs mód általában gazdaságélénkítő politikát meghirdetni - és főleg realizálni , de bizonyos lépések elkerülhetetlenek. Ezek között vannak olyanok, amelyeket magában a költségvetési törvényben kell megtennünk, és vannak olyan egyéb, kül ső folyamatok, amelyek nélkül éppen az egyensúly javítását célzó szándékoknak nincs támaszuk. Az első csoportba azokat az intézkedéseket sorolom, amelyeknek az a céljuk, hogy csökkentsenek valamit a becsületes és hatékonyan dolgozó vállalkozásokra nehezedő nyomáson, és ezáltal esélyt adjanak annak a jövedelemnövekménynek, amelyből a restrikciós folyamatok is táplálkozhatnak. Széles szakértői körrel konzultáltam. Felszólalásomhoz megkértem az MGYOSZ, a VOSZ és az ÉFOSZ szakvéleményét is. Ezek alapján leszög ezhetjük, hogy ennek a törvényjavaslatnak egy olyan eleme van, amely egyértelműen a fent említett kategóriába tartozik; ez pedig a társasági adó mértékének 18 százalékra történő csökkentése. Az egész ország sorsa szempontjából döntő kérdésről van szó, és a javaslatot természetesen melegen támogatja a vállalkozói szféra minden becsületes tagja. A következő lépés azonban ebben az esetben is a korábban jelzett komplex - és ezt aláhúznám: komplex - körüljárás. Fel kell tennünk a kérdést, ki tudjae fejteni áldá sos hatását ez az önmagában helyes rendelkezés? A válaszunk: csak abban az esetben, ha a törvény egészét is a beruházások és a befektetések ösztönzésének szelleme hatja át. Ebben a tekintetben zavaró tényező lehet a külföldi részvételű társaságnak nyújtott 40 százalékos adókedvezmény eltörlése, az osztalékkal kapcsolatos új
