Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SZÁJER JÓZSEF a FIDESZ
2175 A költségvetés előkészítése és egyeztetése, illetve pontosabban annak hiánya tekintetében a Horn Gyula vezette kormány nem bizonyult a társadalmi párbeszéd kitüntetett kormányának. Tisztelt Ház! A koalíció á ltal beterjesztett költségvetés tervezete mögött a jó szándék nem, de a régóta várt gazdaságpolitikai koncepció hiányzik; számainak egy része megalapozatlan kívánalmakra és vágyakra épül. A Fidesz a benyújtott javaslatra az eddig felemlített súlyos formai hiányosságokra és elsorolt szószegésekre is tekintettel, de alapvetően annak tartalma miatt fog "nem"mel szavazni, mert ez a költségvetés tartalmában folytatja azt a rövidlátó és sodródó gazdaságpolitikát, amelyet az elmúlt negyven vagy négy esztendőben i s láthattunk: a jövő és a jövendő nemzedékek létalapjainak előzetes felélését. A mostani tervezet, szemben a korábbi ígéretekkel és a mai retorikával, amely átvette a Fidesz gazdaságpolitikájának jelszavát: a félfordulatot, nem kezdeményez a valóságban jel entős fordulatot a gazdaságpolitika irányaiban. Ezzel újabb értékes hónapok veszhettek el, s közben az idő fogy, és az ország gazdasági kilábalásának esélyei rendre elenyésznek. A Fidesz a kormányprogram vitájakor felhívta a figyelmet arra, hogy a hajdan v olt ötéves tervek mechanizmusai bukkannak fel a dokumentumban. Erre az a jellemző, hogy nem lehet határozott gazdaságpolitikát érvényesíteni, mert bár a kormányzó erőkön belül látszólag mindenki egyetért a határozott gazdasági cselekvés szükségességében, k ivéve azt a területet, ahol az illető politikus a felelős. Ezzel az eltérő érdekek szétfeszítik a közös kormányzati irányt, és minden érdekcsoport az egész rovására érvényesíti akaratát. A végeredmény az, hogy mindenki kap valamit, ha nem is azt és nem is annyit, amennyit kapni szeretne. Egyenként sem lesz boldog senki, együttesen pedig mindenki rosszul jár. Sajnos a költségvetés tervezete ugyanezt a mechanizmust tükrözi vissza. A társadalmigazdasági megállapodás és a teljes kormánytámogatás hiányában pénz ügyminiszter úr nem rendelkezik elég erővel ahhoz, hogy gyökeresen más gazdaságpolitikával alapozhassa meg a jövő évet. A kormány a gazdasági nehézségekre hivatkozva ismét áldozatot kér a polgároktól. Azt ígéri, hogy csak egykét évre kell meghúzni a nadrá gszíjat, aztán jöhet a fellendülés. Arról beszél, hogy ne vágjuk le az aranytojást tojó tyúkot. A magyar polgárok hallottak már ilyesmit, de közben az évek múltán az ominózus tyúk egyre soványabban, tépettebben sántikál az egyre kopárabb baromfiudvaron. Áldozatokat természetesen lehet kérni, ha az, aki kéri, garanciákat is tud adni arra, hogy ezek az áldozatok nem lesznek hiábavalóak. Ilyen garanciákat ez a kormány eddig nem adott. Csalódással nyugtázzuk, hogy ezt ez a benyújtott költségvetési javaslat se m képes megadni. Ha pedig az áldozatoknak csak annyi hasznuk lesz, mint az elmúlt években és évtizedekben, akkor sajnos az teszi jól, aki nem hajlandó a nadrágszíjhúzásra. Az adók emelése ilyen újabb áldozatvállalásra hívja fel a polgárokat. A kormány abbó l indul ki, amit David Hume filozófus több évszázaddal ezelőtt mondott, hogy az alattvalókban minden újonnan kivetett adó új képességet szül arra, hogy elviselje azt, és a közterhek növelése arányosan növeli a nép szorgalmát is. De maga a filozófus is figy elmeztet, hogy maga a maxima nem megalapozott, és ezzel az elvvel már sokan tévesen visszaéltek. Egy évvel ezelőtt a Fidesz vezérszónoka a jövőbe tekintő, hosszabb távon gondolkodó költségvetési és gazdaságpolitikát kérte számon az akkori kormányon. Tette ezt abban a reményben, hogy a várt gazdaságpolitikai félfordulatot egy politikai fordulat megalapozhatja. Egy politikai fordulat megtörtént - megjegyzem, nem az, amit a Fidesz kívánatosnak tartott volna. Ennek ellenére egészen e költségvetési javaslat bete rjesztéséig reménykedtünk a négyéves trend jelentős módosulásában. Örülünk, hogy a tavaly a Fidesz által behozott és a mostani kormánypártok által akkor hevesen bírált gazdasági félfordulat néhány felismerése bekerült a kormányzati gondolkodásba. A Fidesz meghirdetett gazdaságpolitikájával egyezőnek és helyesnek tartjuk annak a felismerését a kormány részéről, hogy a cél a fogyasztás és a beruházások arányának a megváltoztatása, nem pedig a deficit
