Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SZÁJER JÓZSEF a FIDESZ
2172 Megköszönöm Csépe Bélának, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának az elhangzott beszédét. Megadom a szót dr. Szájer Józsefnek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónoká nak. DR. SZÁJER JÓZSEF a FIDESZ képviselőcsoport részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvény megtárgyalása és elfogadása az Országgyűlés legfontosabb joga és kötelessége. A költségvetés előkészítése és előterjeszté se a mindenkori kormány egyik legnagyobb horderejű feladata, a kormányzati tevékenység évente visszatérő vizsgája. Ritkán kerül erre sor. Ha leszámítjuk a menetrendszerű pótköltségvetéseket, akkor elmondhatjuk, hogy az Antallkormánynak is mindössze négy a lkalommal volt módja - időben rendre változó pénzügyminiszterekkel - költségvetési tervezetét előterjeszteni. Immár az MSZPSZDSZkormány is beterjesztette összesen benyújtandó költségvetési tervezeteinek egynegyedét. Egy kormány első költségvetése különle ges jelentőségű dokumentum. Ez az első valódi szembesítés a választási és kormányprogrambeli ígéretekkel. Az első igazi megmérettetés. Vízválasztó, amely meghúzza a demagógia és az igazmondás határát. Amíg egy kormány nem terjesztett ilyet elő, addig minis zterelnöke és miniszterei a szembesülés szégyene nélkül folytathatják a választási kampányban megszokott ígéreteik halmozását az általuk kiválasztott tetszés szerinti társadalmi csoportok felé. (11.20) Ahogy azonban beírják egy törvényjavaslatba a ténylege s számokat, attól fogva a tőle eltérő ígérgetés hazudozássá válik, s tegyük hozzá: egyben visszamenőleg szemfényvesztéssé silányul minden, addig tett megalapozatlan ígérgetés. A költségvetés világos látlelete egy kormány valódi politikájának. Kiderülnek be lőle igazi prioritásai, hogy mi az, ami egy kormány számára valóban, és melyek azok, amelyek csak szavakban fontosak. A '95ös költségvetés vizsgálatakor a Fidesz kettős szempontot kívánt alkalmazni. Nemcsak azt vizsgáljuk, mennyiben tér el a kormány költs égvetési politikája attól, amit kívánatosnak tartanánk, hanem hogy a koalíció betartottae korábban tett ígéreteit. Ez azért nem elhanyagolható szempont, mert a magyar választópolgárok egy része ezeknek az ígéreteknek a hatására döntött úgy, hogy a mostani kormánypártokra szavaz. Az ezekkel való szembesítés az ellenzék elemi kötelezettsége. Tisztelt Ház! A Fidesz frakciója és szakértői a rendelkezésre álló rövid idő alatt alaposan megvizsgálták a tervezetet, és úgy foglalunk állást, hogy a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. A költségvetés és a korábbi ígéretek egybevetéséből azt a következtetést vontuk le, hogy a Hornkormány becsapta a magyar választópolgárokat. A költségvetés tervezetéből egyszerűen kimaradtak azok a vonzó és kívánatos - egyébként min denki számára elfogadható - változások, amelyekkel a kormánypártok a választópolgárok tetszését elnyerték. Hogy stílusosan szóljak: talán nem véletlenül. Nézzünk néhány példát! A szocialista párt tavaly egy, a napilapokban Horn Gyula aláírásával megjelent dokumentumában a következőket írta. Csak hogy mindenki számára világos legyen, erről a dokumentumról, újsághirdetésről van szó. (Felmutatja a dokumentum fénymásolatát.) Idézem: "A szocialisták számára elfogadhatatlan a reálbérek társadalmi szintű további c sökkenése." Ezzel szemben a szocialista kormány által benyújtott költségvetési tervezet az alábbi előrejelzést tartalmazza: 1994ben az egy keresőre jutó reálbér - amely az idén a bázisszámhoz viszonyítva 105 százalék - 1995ben 95 százalékra csökken. Ugya nez a választási hirdetés - ismételten jelzem, hogy erről van szó (Ismét felmutatja a dokumentum fénymásolatát.) - tartalmazza az alábbi kijelentést: "Olyan állapotokat akarunk teremteni, hogy megálljon a munkanélküliség növekedése, egyszámjegyűre csökkenj en a munkanélküliek aránya." Ezzel szemben a költségvetés tervezete a foglalkoztatottak létszámának négyöt százalékos csökkenését valószínűsíti, s ennek egy jelentős része a munkanélküliek körét
