Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZEKERES IMRE az MSZP
2163 Felmerül tehát a kérdés: megőrizhetjüke egyáltalán bármelyik, társadalmi szempontból rendkívül fontos terület kiadásainak reálértékét? Mit tehetünk a jelenlegi körülmények között? Létezike igazán választási lehetőség? Elméletileg az egyik út lehetne, amelyről Kádár Béla beszél: ha elvethetnénk a stabilitást, a pénzügyi egyensúly szempontjait elsőd legesnek tekintő, a nemzetközi pénzügyi szervezetek által kívánatosnak tartott, az egyensúlyi helyzet javítását középpontba állító gazdaságpolitikát. Választhatnánk helyette a gazdaság mesterséges úton is történő felfűtését, élénkítését, a növekedés felgyo rsítását. Nyúlhatnánk az export támogatott felfuttatásához, a monetáris expanzióhoz. Vállalni kellene persze a következményeket is: a gazdaság túlfűtöttségében rejlő buktatókat, az egyensúlyhiány növekedését, a vágtató inflációt, a folyamatok irányíthatatl anná válását. Választhatnánk más utat is. Vagyis az egyensúly megteremtésének drasztikusabb útját, a jelenleginél is keményebb restrikciót. Ekkor az állam a nagy ellátó rendszerekért csak a költségvetés valóságos teherbíró képességének erejéig felelne. Ezz el azonban a jelenlegi gazdasági szerkezet rögzülne, és a társadalom teherbíróképességét még további próbának tennénk ki. A harmadik megoldás a jelenlegi. Talán átmenetinek is tekinthető, de mindenképpen szigorú költségvetés elfogadá sa azzal, hogy a bajok lényegét ugyan nem orvosolja, de legalább az ország lélegzetvételnyi időhöz jut. Ez az út keskeny, az elején nem is sokat ígér. Kikerülhető azonban általa az, hogy az országot elkapja és mélybe rántsa az adósságörvény. A lélegzetvéte lhez jutásnyi időben a szocialista párt választási programjának megfelelően meg lehet tenni a következő lépést, megkezdeni az államháztartás reformját. Persze, ez sem lesz gyorsforgalmi út, de legalább olyan lesz, amelyen kis lépésekben végre előre lehet h aladni. Hangsúlyozzuk, hogy emellett a szocialista párt választási programjában és a koalíciós kormány programjában képviselt célt egy percig sem vesszük szem elől. Ez pedig nem más, mint a társadalom és a gazdaság modernizációs pályára állítása, amelynek végeredménye egy olyan társadalmigazdasági modell kialakítása, amely hatékonyan működő gazdaságon alapul, s a gazdasági racionalitást ötvözi a társadalmi szolidaritással. Mindez persze nem megy a befektetők, a hazai és külföldi vállalkozók bizalma és tőké je és a munkavállalók támogatása nélkül. Ezért számunkra elsőrendű fontossága van annak, hogy sikerre vezessenek a társadalmigazdasági megállapodásról szóló tárgyalások, és bármilyen gyötrelmesek, bármely sok feszültséggel is járjanak ezek, úgy gondoljuk, hogy az ország javát fogják szolgálni. Tisztelt Ház! A most beterjesztett - és pénzügyminiszter úr talán megbocsátja , meglehetősen barátságtalan költségvetés a harmadik megoldásnak felel meg, és a jelenlegi helyzetet a gazdasági realitások kényszerített ék ki. Az 1995ös költségvetési tervezet a mai lehetőségeket tükrözi. A koalíciós kormányzat néhány hónapja nem volt elég ahhoz, hogy a gazdaság, az államháztartás rögzült struktúrájában érdemleges változást indítson be. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kor látok feloldása bonyolult, sokrétű feladat. Melyek ezek a korlátok? Először: kényszerből az 1995ös költségvetés egyelőre még a korábbiakhoz hasonlóan nagymértékben központosítja a GDPt. '94ben ez az arány várhatóan 64 százalék körül alakul, míg '95ben kényszerűen 65 százalék fölött. Másodszor: '94ben, a korrekciók ellenére, az államháztartás összes hiánya a GDP csaknem 8 százalékát közelíti meg. Ez az arány hasonló lesz '95ben, illetve valamivel nagyobb. Az elsődleges és az összes fedezendő hiány arán ya arról tanúskodik, hogy a költségvetés adósságtörlesztései, adósságszolgálata ugrottak meg drasztikusan. Harmadszor: '95ben a költségvetésből a korábbi belföldi adósság - hitelek és állampapírok - törlesztésére a '94. évi várható 70 milliárd forintnak t öbb mint kétszeresét kell fordítanunk. Az összeg döntő részéből a hiányt finanszírozó, lejáró államkötvényeket kell kifizetni. Hasonló a helyzet a külső adósságtörlesztéssel is, amely másfélszeresére nő. Külön gondot jelentenek a kamatkiadások.
