Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PETŐ IVÁN az SZDSZ
2154 terhek átmeneti növekedését megegyezhettek volna a méltányosnak nevezhető elosztásban a bérből, a juttatásból élők és a vállalkozók meghatározó csoportjai. Mi abból indultunk ki, hogy össztársadalmi méretekben az igények realitásokhoz igazodása így vagy amúgy, ilyen vagy amolyan úton mindenképpen megvalósul. Ha ez így van, akkor már jobb, ha szem előtt tartjuk: szerencsésebb belátásra, konszenzusra törekedni, mert nem mindig a legerősebb nyomást gyakorló képességgel rendelkező csoportoknak van a leginkáb b szükségük a szűkös lehetőségeken belül a kiharcolható előnyökre. Mint ahogy nem vezet - nem vezetne - semmi jóra, ha a bérharc végső eszközeinek alkalmazása során derül ki, hogy önmagukban erős foglalkozási csoportok mögött nem áll esetleg olyan társadal mi támogatás, mint azt sokan feltételezik. A választások időszakában mi, mármint az SZDSZ is, emlegettük, hogy milyen sajátos helyzet alakul ki, ha az érdekegyeztetés munkavállalói, munkaadói és kormányoldalán egyazon párthoz tartozók ülnek. Az a feltétele zés nem jött be, hogy ebből automatikusan gyors megállapodás következhet. Pedig ha ez ügyben terheli felelősség a kormányt, akkor az az, hogy olykor eleve olyasmiket igyekezett mondani, ami a munkavállalói partnernek elfogadhatónak tűnt. Úgy látjuk, hogy a megállapodás leginkább azért nem született meg, mert a munkavállalói és munkaadói oldal nem méri fel reálisan az ország helyzetét. S ebben talán az is szerepet játszott, hogy a kormányoldal nem mindig tette világossá: míg a szakszervezeteknek a munkaválla lók foglalkoztatási és bérigényeit kell képviselni, a munkaadóknak a piacvédelmet, a nyereségnövelést, addig a kormánynak a mai gazdasági egyensúlyt és a holnapi gazdasági növekedést, és ezek a szempontok ellentétesek egymással, ellentétesek a szociális pa rtnerekével. Persze nemcsak a bérek és juttatások területén látjuk úgy, hogy a költségvetés nem tudta kellően korlátozni a kiadásokat. Az "olcsó állam" meghirdetett jelszavát ez a költségvetés igen csak részlegesen tükrözi. Az ígért államháztartási reform persze körültekintő előkészítést igényel, sokféle érdeket sért, egyik évről a másikra pedig nem valósítható meg. Nem is az kifogásolható, hogy ez a költségvetés még nem tükrözi a közkiadások felülvizsgálatát, leépítését, hogy még mindig kényszerből, a "min denhonnan elveszünk egy kicsit" gyakorlatot kénytelen folytatni, s nem érinti a kiadások struktúráját. Kifogást most csak azért lehet e téren emelni, mert érdemben még el sem kezdődött az a munka, amelynek nyomán '9697re már az új államháztartási struktú rát kellene megteremteni. A költségvetés bevételei közül itt most egy tétellel szeretnék néhány szó erejéig foglalkozni, hisz erről a témáról az adótörvények kapcsán esik bővebben szó. Minden bizonnyal a privatizáció tervezett bevé tele lesz a törvénytervezet egyik legvitatottabb pontja. Mi úgy gondoljuk, hogy az ország mai helyzete megkívánja: a privatizációs bevétel egy részét a költségvetési hiány fedezésére indokolt fordítani, vagyis felhasználásával is fékezni kell az államadóss ág növekedését. A 150 milliárdos terv finoman szólva merész, '95ös ütemes befolyásához sok mindenben kell különleges szerencse. Az azonban bizonyos, hogy a tervet csak akkor lehet egyáltalán komolyan venni, ha felgyorsul a privatizáció, ha mihamarabb megs zületik a privatizációs törvény, és a kormány ez ügyben egységes gazdaságpolitikát képvisel. Miközben támogatjuk a beterjesztett költségvetést, magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy ez a javaslat nehéz kompromisszum a gazdasági kényszerek és a társadalom szükségletei között. Sőt, azzal is tisztában vagyunk, hogy nem mindenhol a legjobb kompromisszum. A magunk részéről ezért a vitában rendelkezésre álló rövid idő alatt természetesen vizsgáljuk, hogy lehete módosító javaslatokkal javítani ezen a kompromiss zumon, s természetesen támogatjuk mások e szempontból jobbító kezdeményezéseit is. Szeretnénk azonban emlékeztetni arra, hogy ellenzéki időszakunkban mi a költségvetés fő kereteit adottnak tekintettük, olyan javaslatot frakciónk soha nem támogatott, amely nem jelölt meg úgynevezett ellentételezést, amely növelte a költségvetés hiányát. Most is ezt a magatartást fogjuk követni.
