Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. FARKAS GABRIELLA (MDF):
2054 vonja vissza a kormányz at ezt a politikai indulatokat kiváltó szövetkezeti törvényt, amelyet csak erőből tud a kormánykoalíció végigerőltetni, és utána ugyanaz fog következni, mint másnál, megint társadalmi feszültség lesz. Tehát cseréljék fel, holnap a kormányülésen és holnap a házbizottságon is, kérem, ügyrendi javaslatként, a jövő hétre a földkiadó bizottságokról szóló témasorozatot tárgyaljuk, és ezt pedig, a szövetkezeti törvény javaslatát pedig vonja vissza a kormányzat. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Sa lamon László) : Képviselő úr, csakhogy értsem az ügyrendi javaslatát: a jövő heti munkarendre vonatkozóan kell értenünk ezt a napirendi javaslatát? (Gyimóthy Géza: Igen, mivel már megkaptuk a jövő heti előzetest.) Igen. Tehát a házbizottság ennek megfelelő javaslatot tegyen; tulajdonképpen így tudom értelmezni az ügyrendi indítványát. Egyébként tájékoztatom és a kisgazda frakcióból valóban itt jelen lévő és többen is írásban előre jelentkezett képviselőket, hogy módjuk lesz a felszólalásaik elmondására. Mert hiszen az összes írásban előre jelzett felszólalók feléig sem érkeztünk el; tehát úgy gondolom, hogy a házbizottság tévedett akkor, amikor arra számolt, hogy ma egy órakor ez az általános vita lezárható. Még egy képviselői jelentkezés volt. Még időnk van Farkas Gabriella felszólalására; szólítom őt a szónoki emelvényre a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. DR. FARKAS GABRIELLA (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem szólt, tanult kollégámhoz hasonlóan, én is onna n jöttem, ahonnan ő; én is voltam szövetkezeti jogtanácsos - csak én nem váltam szövetkezeti vezetővé. (12.50) Valószínűleg még egy dologban közös a gondolatvilágunk: mind a ketten fontosnak tartjuk, hogy legyenek Magyarországon szövetkezetek. Csak valószí nű, hogy ezen mind a ketten mást értünk. Én nagyon nagy érdeklődéssel és nagy figyelemmel hallgattam Vastagh Pál igazságügyminiszter úr expozéját. Első elolvasásra úgy tűnt nekem, hogy egyetlen mondat sincs benne, amivel én ne értenék egyet. Természetes, hogy egyetértek azzal, hogy egy rendszerváltozás folyamatában a kormányváltás esetén a kormány célja kell legyen, hogy a jogalkotás kontinuitását, folytonosságát biztosítsa. Az is célja kell legyen, hogy a jogalkotást kritikai szándék is jellemezze, azaz k ész legyen arra a kormány, hogy előterjeszthesse az élethez igazítva, a változásokhoz igazítva mindig, vagy az új jogszabályokat, vagy pedig a törvényhozás számára az előző törvények korrekcióját lehetővé tegye. Eddig itt rendben is van a dolog. Első olvas atra még azzal is egyet kellene érteni, hogy ennek a szövetkezeti törvénynek a módosítását ugyanabban az évben mi indokolja. Négy indokot sorol fel a miniszteri expozé. Az első: kerüljenek ki a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó eltérő szabályok, a sz övetkezet jövedelmének nagyobb hányada a személyes közreműködés és nem a tulajdon arányában osztódjék, és ne tegyük lehetővé, hogy a kisebbség kikényszeríthesse bármikor a szövetkezet szétválását, valamint cél az, hogy a kívülállók jogait ésszerű keretek k özé helyezzük. Erre a szóra azért tettem hangsúlyt, mert az előterjesztett törvényjavaslat a kívülállók jogait nem ésszerű keretek közé helyezi, hanem a kívülállók jogait beszűkíti. Sokkal egyszerűbb így kifejezni, és pontosabb. S van a miniszteri expozéna k egy konklúziója, amely nagyon varázslatos, éppen azért, mert benne van az a csapda, hogy amikor elolvassuk, akkor azt mondjuk, hogy húha, ez kitűnő. Ez pedig a következő: egyensúlyi helyzet jöjjön létre, döntési pozícióba a szövetkezetek további sorsát i lletően azok kerüljenek, akik ténylegesen abban a helyzetben vannak, hogy a szövetkezet jövőjét meg tudják határozni. Azért mondtam, hogy ebben csapda van, mert valóban ezzel a mindössze négy szakaszból álló új törvénnyel döntési helyzetbe hozzuk azokat, a kik a szövetkezet jövőjét ténylegesen meg tudják határozni. Azt a szűk csoportot, amelyiknek ez a visszalépés, amit ez a törvény jelent, az
