Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
2052 (12.40) Vagyis ha több az üzletrész értéke, mint a vagyon, akkor ebben az esetben nyilván máshonnan kell kielégíteni ezeket a szövetkezeti tagokat, más településről. Gondolják csak végig ezt a folyamatot; ugyanakkor ennek nyilván a fordítottja is igaz. Sasadi példával is élhettem volna, de hát ez jutott eszembe. Elhangzott itt többször is, hogy a jó és a rossz szövetkezetek. A jó szövetkezetekből nem akarnak kiválni - bocsánat, jogilag szétválni; hiszen nem erről van szó , csak a rossz szövetkezetekből. Hát, kérem, egyáltalán mi az, hogy jó és rossz szövetkezet? Lehete azt mondani egy szövetkezetre ma Magyarországon, hogy azért rossz, mert nem fizet osztalékot, de mo ndjuk, 6800 embernek munkahelyet biztosít. Ez önmagában ezért rossz szövetkezet? Vagy jó attól egy szövetkezet esetleg, mert mondjuk, osztalékot tud ugyan fizetni, de hát a vagyonrészhez viszonyítva ez aránytalan, hiszen nem mindegy, hogy a szövetkezetnek mekkora vagyona van. Tehát milyen ismérvek alapján lehet ezt eldönteni? És biztose az, hogy csak a rossz szövetkezetből akarnak szétválni? Nem lehete az, hogy egy jól működő szövetkezetben is elindul egy olyan folyamat: hát, igen kérem, jól működik a sz övetkezet, de lehet, hogy nálunk is jobban működne egyegy része a szövetkezetnek, ha mi működtetnénk páran, még akkor is, ha a szövetkezet többi része ellehetetlenül. Tehát érdemes lenne ezen is elgondolkozni. Még egy gondolat, amely így hangzott korábban : ez a módosítás - tehát a szövetkezeti törvény mostani módosítása , nullára fogja leértékelni a szövetkezeti üzletrészeket. Nem lesz verseny a működtetéséért, nem lesz kereslet az üzletrészért. Kérem, hogy a településenkénti szétválásnak mennyire nincs k öze ahhoz, hogy egy üzletrész értékes vagy nem értékes, hadd mondjam el példaként: nyilván önök is emlékeznek, amikor Magyarországon az IBUSZrészvények voltak az első részvények, amelyeket kibocsátottak. És ha jól emlékszem, 4800 forintról elment ez 9000 forintig is; ma 1800 forintért nem állnak sorba érte. Én nagyon remélem, hogy a teremben egyetlen olyan képviselő sincs, aki arra gondol, hogy módosítani kellene a gazdasági társaságokról szóló törvényt ennek okán. Mert ugye nem másról van szó, hogy azért nem kell módosítani, mert elértéktelenednek az üzletrészek. Végezetül, engedjék meg, hogy egy konkrét idézettel fejezzem be, amikor is képviselő úr november 1jén ugyanazon felszólalásában a következőket mondotta: "Ez a módosítás valóban bűn, mert téves bi ztonságérzetet ébreszt az emberekben, mind a vezetőkben, mind a tagokban. Azt hiszik, hogy működik, ami nem működik; azt hiszik, hogy megoldottak valamit, és nagy lesz a meglepetés, amikor kiderül, hogy nem oldottak meg semmit. Ugyanis a pótköltségvetésből látható volt, a költségvetésből sejthető - most jön a lényeg , önök pénzt a mezőgazdaságnak adni nem tudnak, nem is akarnak." Kérem, egyet kell fordítani a jegyzőkönyvben, és Bogárdi képviselő úr a következőket mondja: "Önök pedig, a mostani kormánypárti képviselők sorra szavaztatják az évről évre növekvő támogatási összegeket a magyar mezőgazdaságnak." Hát én úgy gondolom, hogy aki ugyanazon beszédében két ilyen teljesen ellenkezőt mond, önmaga is minősíti annak az értékét. Köszönöm türelmüket. (Taps a k oalíció padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces viszonválaszra kért lehetőséget Trombitás Zoltán a Fideszből; megadom a szót. DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Faragó Péter, a Magyar Szocialista Párt képviselőjéne k a hozzászólására szeretnék reagálni. A képviselő úr beszédének elején tett egy megjegyzést, ami arról szólt, hogy a kormánypártoknak és az ellenzéknek közös a múltja és közös a felelőssége. A leghatározottabban szeretném azt kijelenteni: lehet, hogy közö s a múltunk, de nem ugyanaz! A felelősségünk pedig nem azonos.
