Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. FARAGÓ PÉTER (MSZP):
2050 Én magam is szövetkezetben dolgozom, s nem - ahogy fogalmazni szoktak - egyszerű tagként, hanem szövetkezeti elnökként. (12.30) Rögtön hozzá kell tennem, mielőtt bárki gondolatban eset leg jelzőket szeretne erre valamilyen formában ragasztani, hogy 1992től vagyok szövetkezeti elnök. Tehát attól a bizonyos átalakulási folyamattól lettem én ennek a szövetkezetnek a vezetője. Nem azért, mintha szégyellném, ha korábban is ezt csináltam voln a, csak a tényszerűség kedvéért mondtam el. Rögtön hozzáteszem: azt megelőzően is szövetkezetben dolgoztam mint szövetkezeti jogtanácsos. Néha, ha időm engedi, forgatni szoktam a parlamenti képviselőkről kiadott kis könyvet, amelyben benne szerepel a képvi selők nacionáléja. Ennek során megállapítottam, hogy több képviselő korábban hasonlóképpen termelőszövetkezetben dolgozott az ellenzék soraiból is. Nagyon érdekes volt számomra, amikor Bogárdi képviselő úr - nem először és nem is utoljára idézem a mai nap folyamán - azt mondotta korábban, hogy "ahol a termelő típusú szövetkezetek megjelentek, ott azonnal megjelent az éhínség is". Tisztelt ellenzéki képviselő volt kollégáim és kormánypártiak egyaránt! Közösen működtünk közre az éhínség kialakításában Magyaro rszágon. Nem kis eredményt értünk el ebben. Ebből is lehet látni, hogy közös a mi múltunk, ellenzékieknek és kormánypártiaknak egyaránt, csak a memóriánk nem azonos. (Derültség, szórványos taps.) Bogárdi képviselő urat, miután ha jól tudom, alapvetően közr eműködött a '94. áprilisi törvényalkotás folyamatában, és miután meghatározó személyisége a Magyar Demokrata Fórumnak, ezért többször fogom idézni. Szeretném tárgyszerűen, a témánál maradva, mindenféle politikai felhangoktól mentesen elmondani véleményemet . Idéznék '94. március 30áról: "Én azért voltam kénytelen nekiállni a szövetkezeti törvény átdolgozásának..." Elég a fél mondat, mert a lényeg az, hogy Bogárdi képviselő úr nekiállt a szövetkezeti törvény átdolgozásának. Hogy milyen sikerrel, azt nyilván tudjuk. Itt idézném a képviselő úr által november 1jén elmondott, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi álláspontját ismertető véleményét: "Egybehangzó véleményként kijelenthetem, az ellenzéki pártok ezt a törvényt nem fogadják el. Nem fogadják el, mert fe leslegesnek tartják." Idézném 1994. március 30ról Glattfelder Béla, akkori fideszes képviselő véleményét: "Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy a módosító javaslatok elfogadása eredményeképpen a törvény javult, de sajnos nem eléggé. Szerintem a törvényjavaslat j elen formában való elfogadása több tekintetben rontani fogja a szövetkezetek helyzetét. Ezért a Fidesz frakciója a törvényjavaslatot a lényeges javulás ellenére sem fogja elfogadni." Nem tudom, mi történt az elmúlt időszakban, mindenesetre azóta már ezek s zerint álláspontváltozás történt. Ugyancsak idézek az 1994. március 16ai jegyzőkönyvből, ahol Bogárdi képviselő úr úgy is, mint a Magyar Demokrata Fórum vezető agrárszakértője, úgy is, mint az orvostudományokhoz értő képviselő, a következő ket mondja: "Tisztelt Ház! Nem volt szándékomban hozzászólni, de a tisztánlátás miatt mindenképpen el kell mondanom néhány gondolatot." A gondolatok: "Annak idején azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy magántulajdonon alapuló mezőgazdaságot hozzunk létre." Korrekt gondolat, senki nem vitatja, a folytatással van a probléma. A folytatással olyannyira gondjaim vannak, hogy olyan érzésem volt a későbbiek során, mintha az illető, aki a mondatokat mondja, fehér bottal közlekedne a magyar mezőgazdaság területén. A következő: "Nem MDFes ideológia, rögeszme mentén keletkezett ez a fölismerés, hanem egyszerűen piaci racionalitás. Azok a baloldali képviselőtársaim, akik el akarják hinteni a szövetkezet versenyképességét a nagyközönségnek, egyszerűen érdekeltek ebben a struktúrában, és ennek a fönntartása mindenáron érdekük." S jön a lényeg: "Ez ellen tényleg föl kell emelni a szavunkat, mert sikerülhet fönntartani a bizalmatlanság, a kilátástalanság érzését a mezőgazdaságban dolgozók között." Tehát a versenyképesség ha ngsúlyozásával ezek szerint a bizalmatlanságot és a
