Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2016 százalékban jogosulatlan. E módosítást nem támogatjuk, mert igazságtalan, s mert így az adózó a jogosan igényelt pénz után sem kapja meg az őt megillető kamatot. Jobb megoldás lenne, ha az adóhatóság a jogosulatlanul visszaigényelt pénz után egyfajta kezelési költséget számítana fel. Ez azért is indokolt lenne, mert az adózó az igénylésével foglalkoztatja az apparátust, amelynek vizsgálnia kell a visszaigénylés jogszerűségét. Ez kétségte lenül jelentős költségeket okoz és kapacitást von el az adócsalások felderítésétől. Ezért egy, az adózó által jogosulatlanul igényelt összeghez kapcsolódó lineáris kulcs kellőképpen drágává tenné azokat a próbálkozásokat, amelyek révén jogosulatlanul kíván valaki pénzhez jutni. Ennek a módszernek a visszatartó hatása is jóval nagyobb, mint a kormány javaslatáé, hiszen hatálya minden jogosulatlanul igényelt forintra kiterjed. A kormány által javasolt megoldás ugyanis csupán azt éri el, hogy a kiszűrni szándé kozott manipulálók gondosan ügyelni fognak arra, hogy egyegy visszaigénylésük legfeljebb csak 49 százalék jogosulatlan igényt tartalmazzon. A törvényjavaslat 6. §a összhangba hozza a hatályos törvényt a társasági adóról szóló törvény azon módosításával, amely eltörli a jogelőd nélkül megalakult vállalkozások adóelőlegfizetési kötelezettségét. E javaslatot támogatjuk, hiszen az előírás eddig is formális volt csupán, mivel semmiféle következménye nem volt és nem is lehetett annak, ha valaki teljesen rossz értéket - például nullát - adott meg, és semmiféle adóelőleget nem fizetett. A hatályos törvény szerint az adózó adószámlaegyenlegéről az adóhatóság évente egy alkalommal értesítést küld. Ez a tájékoztatás mind a hatóság, mind az adózó szempontjából hasz nos információt jelent. Egyetértünk a törvényjavaslat 7. §ának azon rendelkezésével, hogy nem kell értesítést küldeni, ha az adószámla egyenlege nulla, tehát sem tartozást, sem pedig túlfizetést nem mutat. Javasoljuk azonban azt is szabályozni, hogy az ér tesítés elmaradásából fakadó károkért az adóhatóság a felelős. Ha ugyanis az adószámla a valóságban mégis tartozást mutatott és az adóhatóság azt neki felróható okból nem vette figyelembe, akkor az adózó tartozását törölni kell. Támogatjuk a törvényjavasla t 16. §ában foglalt azon garanciális rendelkezést, amely szerint általánossá válik, hogy a másodfokú adóhatósági határozatok a bíróság előtt megtámadhatók. Mindezek alapján a törvényjavaslatot az általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönöm dr. Gáspár Miklós felszólalását. Megadom a szót Varga Mihálynak, a Fidesz képviselőjének. Ezt követően felszólalásra készül dr. Bernáth Varga Balázs, a Független Kisgazdapárt képviselője. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló törvény - több fontos szempont mellett - véleményünk szerint három nagyon fontos célt kell hogy szolgáljon. Egyrészt biztosítsa a törvényekben meghatározott állami bevét eleket és ezeknek a beszedését; szabályozza az adózás menetét, és végül minél kisebb bürokráciával - lehetőleg olcsón és egyszerűen - segítse elő ezt a feladatot. Véleményünk szerint tehát olyan módosításra van szükség, amely alapvetően ezeket a célokat ke ll hogy szolgálja. A tisztelt Ház tagjai közül bizonyára sokan emlékeznek még: 199192 folyamán - amikor az állami költségvetés hiánya ugrásszerűen megugrott - kerültek mind a média, mind az Országgyűlés figyelmének középpontjába az állami kintlévőségek. A tbtartozások mellett ekkor esett több szó a vámtartozásokról, adótartozásokról. Ebben az időszakban különböző becslések hangzottak el arra vonatkozóan, hogy ezek a kintlévőségek milyen nagyságrendet képviselnek. A meg nem erősített információk szerint ak kor az adótartozások 150 milliárd forint körül voltak, és a vámtartozások is elérték vagy meghaladták a 100 milliárd forintos nagyságrendet. Ekkor ennek következményei két vonalon jelentek meg: személyi változások történtek a Vám- és Pénzügyőrség vezetőség ében, és különböző jogszabálymódosításokra került sor, például az adózás rendjéről szóló
