Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
1761 intézménymegszüntetés révén állt elő, egy jelentős része pedig az egyes állami feladatok díjtételessé változtatásával és díjtételek emelésével realizálódott. T ehát, igenis elkezdődött az intézményi felülvizsgálat. Világos, hogy nem fejeződött be, mint ahogy - illúziónk ne legyen - '94, '95, '96 sem lesz elég ahhoz, hogy ezeken teljesen végig tudjunk menni. Az előző évi zárszámadásban - és Pokorni Zoltánnak a nap irend előtti rendkívüli hozzászólása is részben erre utalt - igen jelentős az, hogy az oktatás és különösen a felsőoktatás 1993ban a kiemelten fejlesztendő területek közé tartozott és ezen a területen nagyon nagy mértékben az új közoktatási törvénynek a h atására részben a középiskolai, részben a felekezeti, részben a magán- és alapítványi iskolák belépésével a felsőoktatásban résztvevők létszámában olyan növekedés következett be, amely azt hiszem, pont a jövő Magyarországának alapjait rakta le. Ez az a köl tségvetési politika, amelyet most nagy viták mellett nemcsak a parlamentben, hanem az Érdekegyeztető Tanácsban és minden más szinten a következő években is számon kérnek a kormánytól. A szakképzési törvény is belépett és ennek is voltak olyan feladati megh atározásai, melyek költségvetési kiadást jelentettek. Végül szólnom kell arról, hogy a költségvetés kiadásai pozitív részének tekintem azt, hogy a tavalyi esztendőben az önkormányzatok támogatása is növekedett, az előző évhez képest az összes pénzmaradvány ból 49 milliárd került még a helyi önkormányzatokhoz és az előző évhez képest 17,3 százalékkal meghaladta a helyi önkormányzatok bevétele a parlamenti forrásokból származó bevételi részeket. Azt hiszem, itt olyan központi beruházásokról, infrastrukturális támogatásokról van szó, amelyekkel több száz önkormányzatnál a víz, a szennyvíz, a telefónia, az iskolák, a szociális létesítmények és az egyéb egészségügyi intézmények támogatására fordítottak nagy pénzeket, amelyekről manapság szintén eléggé nagy vita f olyik. Éppen ezek a kiadási tételek azok, amelyek megítélésünk szerint pozitívnak tekinthetők, mert elsősorban a vidék Magyarországának fölzárkózását segítik. Tehát a nagy alrendszerek tekintetében mi nem az önkormányzatoknál látjuk annak értelmét, hogy sz ámottevő csökkentés következzék be. Nem lehet ugyanezt elmondani azonban - és elsősorban nem azért, mert nincs szükség rá, hogy bizonyos egészségügyi és nyugellátási kérdésekben ne legyen támogatás, hanem azért, mert úgy látszik, hogy a társadalombiztosítá si alapoknál - és ezért nagyon szomorú, hogy nincs itt az ő zárszámadásuk - a pénzügyi helyzet kétségtelenül romlott. Olyan értelemben, hogy gazdálkodási problémákra vezethető vissza az, ami a költségvetés központi forrásainak igénybevételét is indokolttá teszi. Rendkívül sajnálatos - és ezt, mint volt pénzügyminiszter, magam is érzékeltem , hogy az a korlátlan igénybevételi lehetőség, amelynek révén a társadalombiztosítási önkormányzatok az állami forgóalapból kamatmentesen fölhasználják azokat a pénzeket , amelyek gazdálkodási hiányosságaik és átmeneti likviditási zavaraik miatt szükségesek, szinte lehetetlen teher elé állítja az állami költségvetést. És az is lehetetlen, hogy ezeknek magas kamatokkal felvett államköltségekként jelenjenek meg a dolgai. Az államháztartási reform keretében valóban csökkenteni kell az ilyen lehetőségeket, akár jogi úton is. Kialakult egy olyan keresztbefinanszírozási és tartozási rendszer, amely egyes helyeken átmenetileg, éppen az időarányos finanszírozás miatt többlet pénzek et, az állam szempontjából pedig eladósodási növekedést jelent. Megint csak a társadalombiztosításra kell hivatkozni, arra hogy miközben '94ben is 40 milliárdot levett az állami forgóalapról, időközben például 13,1 milliárddal lakáskötvényeket vásárolt, é s más költségvetési intézmények is jelentős mértékben vásároltak '93ban és vásárolnak '94ben is diszkont kincstárjegyet és egyéb állami értékpapírokat. Tehát az a furcsa helyzet alakul ki, hogy miközben az állam magas kamatra vesz föl bankoktól pénzt, ez t kihelyezi a költségvetési szerveihez, azok pedig