Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1736 A költségvetési politika jellegét jelzi, hogy az 1992essel lényegében azonos nominális költségvetési deficit az elsődleges egyenleg és a kamatkiadások ellentétes folyamataként alakult ki. Korábban a deficit többlete párhuzamosan származott az elsődleges egyenleg romlásából, valamint az emelkedő adósságszolgálati kiadásokból. Ezzel szemben '93ban a költségvetés kamat- és telje s adósságszolgálati kiadásai elmaradtak az előző éviétől, miközben az elsődleges egyenleg hiánya 8 milliárd forinttal nagyobb lett. Az elsődleges hiány növekedése jelzi, hogy a magas adósságszolgálat mellett a folyó műveleteknél sem érvényesült a költségve tési takarékosság, és a költségvetéspolitika enyhén expanzív jellegűnek volt tekinthető. Az elsődleges költségvetési deficit a teljes hiány számottevő részét adta '93ban, és ennek pótlólagos eladósodással történő finanszírozása a költségvetés adósságának , ezen keresztül pedig az elkövetkező évek adósságszolgálati kiadásainak fokozódásához vezetett. A konszolidált központi kormányzat egyenlege 192,8 milliárd forint deficitet mutatott, és az 1992. évinél 0,3 milliárd forinttal volt kisebb. Ezt elsősorban a foglalkoztatási és szolidaritási alapok egyenlegének kedvező változása idézte elő. Ugyanakkor a társadalombiztosítási alapok hiányának többlete körülbelül azonos volt a foglalkoztatási és szolidaritási alapoknál elért megtakarítással, és ennek eredményekép pen alakult ki a külső és belső finanszírozási források igénybevételét figyelembe vevő GFSszámítás alapján a GDP 5,5 százalékával egyenlő hiány, miközben '92ben ez 6,7 százalékos volt. Az államháztartás teljes hiánya a '92. évi 176,5 milliárd forintról 1 48,5 milliárd forintra, a GDP 6,1 százalékáról 4,2 százalékára mérséklődött. Az államháztartás elsődleges deficitje a GDP 2,2 százalékáról 0,5 százalékra csökkent. A mutatók enyhe javulását elsősorban a helyi önkormányzatok államháztartáson belüli jövedele mátcsoportosítással együttesen meghatározott 54 milliárdos többlete, valamint a foglalkoztatási alapoknak a mérsékeltebb kifizetésekből adódó közel 15 milliárd forintos szufficitje eredményezte. A költségvetési deficit finanszírozásában tavaly tovább csökk ent a jegybank közvetlen szerepe, és elsősorban a tőkepiacokon keresztül bővült a hazai és külső megtakarítóké. A hiány finanszírozását mindenekelőtt az államkötvények biztosították, amelyek állománya az év során 173,6 milliárd forinttal nőtt. A deficitfin anszírozást jelentősen befolyásolta, hogy az államkötvények értékesítésére csak az első félévben nyílott lehetőség, mivel a jegybanki finanszírozási keret kimerülése és a piaci kereslet eltolódása miatt a rövidebb lejáratú értékpapírok iránt volt csak kere slet. Az államkötvények állományának alakulásával ellentétes volt a diszkont kincstárjegyeké. Az év első felében kibocsátásuk korlátozottan növekedett és a kereslet gyenge volt az alacsony nominális és reálhozamok miatt. A második félévben 10 százalé kpontot is meghaladó hozamemelkedés mutatkozott a rövidebb lejáratú kincstárjegyek esetében, a költségvetési deficit tervezettnél nagyobb növekedése és a jegybanki finanszírozás kimerülése miatt. E folyamatok eredményeképpen a kincstárjegyek állománya az e redetileg előirányzott 25,4 milliárd forintnál nagyobb mértékben, 63,5 milliárd forinttal emelkedett. Elsősorban a rövidebb lejáratúak kereslete volt kielégítő, míg a hosszabb lejáratúak esetében az értékesítés a felajánlás alatt maradt. A tervezettet megh aladó mértékű államkötvény- és diszkont kincstárjegykibocsátás eredményeképpen az állami forgóalap állománya az év folyamán a kezdeti problémákat követően növekedett, és az év végén 26 milliárd forinttal haladta meg az év elejit. A monetáris finanszírozás részesedése az év végére 25 százalék alá csökkent, miközben '92ben még meghaladta a 85 százalékot. A költségvetési deficit magas nominális szintje 1993ban kedvezőtlen következményekkel járt. Befolyásolta az infláció csökkenésének megtorpanását, a kamatl ábak hektikus alakulását, kiváltotta a monetáris politika célkitűzéseinek és jellegének gyakori változását, valamint erősítette az inflációs és leértékelési várakozásokat. A költségvetés korábbinál is magasabb finanszírozási szükséglete a csökkenő megtakar ítások mellett erőteljes nyomást gyakorolt a tőkepiacokra, és csaknem teljesen elszívta a vállalati szektor számára rendelkezésre álló forrásokat. Így '93ban teljes körűen - a
