Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1729 fogyasztói és termelői ári ndexek között továbbra is fennmaradó jelentős különbözet ezzel egyidejűleg a beruházási növekedési érdekeltséggel ellentétes, magas pozitív reálhitelkamatokat eredményezett. Így a kül- és belgazdaság destabilizációja mellett a várt növekedés elmaradt, a GD P az előzetes adatok szerint 2,3 százalékkal csökkent. A külső egyensúlyromlást jelzi, hogy az ország konvertibilis nettó adósságállománya a korábbi évek csökkenésével szemben '93ban a MATÁVprivatizációval együtt, rekordértékű külföldi működő tőke beáram lása ellenére 1651 millió dollárral emelkedett. A már működő belső eladósodási spirál mellett újra beindult a külső is. Az államháztartás bruttó adóssága rekordmértékkel, a GDP 10,4 százalékának megfelelő összeggel emelkedett. Látható volte a '93as egyen súlyromlás és mit tett feltartóztatása érdekében a gazdasági vezetés? A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma '92 végén, majd '93 januárjában határozottan jelezte, hogy exportélénkítő intézkedésekre van szükség, mert enélkül irreális az 57 százal ékos növekedés teljesülése. A fizetési mérleg egyensúlyromlása is viszonylag korán ismertté vált, hiszen a mérleg '92 októberétől passzívumot jelzett. '93 februárjára már több mint 400 millió dollár volt a hiány. Ennek ellenére az MNB folytatta a kamatlábmérséklés politikáját, noha a monetáris irányelveiben is az szerepelt, hogy ha a folyó mérleg esetleg erőteljesen romlana, akkor főként nyílt piaci és rekup műveletekkel szűkíti a hitelkínálatot, hogy növelje a kamatlábakat. Az MNB ugyan februárban, illetv e márciusban leértékelte a forintot összesen 3,8 százalékkal, de az ennek ellenére túlértékelt maradt. '93 közepéig tulajdonképpen nem történt semmi más kiigazítás. A folyamatok korrekciójában bízó gazdaságirányítás még júniusban sem várt 200, legfeljebb 6 00 millió dollárral nagyobb hiányt az éves folyó fizetési mérlegben, noha az eltérés akkor már elérte az 1700 milliót. A jegybank lényegében csak júliusban szánta el magát a csökkenő kamattrend megfordítására, és a júniusi 1,9 százalékos leértékelés után e gy viszonylag nagyobb, 3 százalékos devalvációra. A leértékelési gyakorlat viszont kapkodó gazdaságpolitika benyomását keltette. Az augusztusi áfaemelés kevés volt a költségvetés hitelkeresletének érdemi visszafogásához, így az egyensúly tovább romlott. Vé gül szeptemberben a jegybank viszonylag radikális lépésre szánta el magát, amikor 4,5 százalékkal leértékelte a forintot és 3 százalékponttal felemelte a jegybanki alapkamatot. A januártól készülő exportösztönző csomagtervet is csak ebben a hónapban fogadt a el a kormány, addig ugyanis a szükségességét is többször vitatták, tárcaérdekekre, illetve az adatok megbízhatatlanságára hivatkozva. Ez a csomag meglehetősen szerény volt, s hatása legjobb esetben is jóval később jelenhetett volna meg. Minthogy az egyen súlyi folyamatok kedvezőtlen alakulásával az MNB is tisztában volt, igen intenzív hitelfelvételi politikába kezdett. Így az év végére sikerült 6,7 milliárd dolláros tartalékot felhalmozni. A magas, ám költséges devizatartalékok mögé húzódva elodázhatónak t űntek az államháztartás érdemi kiigazítási lépései, miközben annak hiánya tetemesen duzzadt. Az, hogy a magyar gazdaság az elmúlt esztendőben a recesszió enyhülése mellett mély egyensúlyi válságba került, a korábbi évek, évtizedek gazdaságpolitikájának hib ája is. Ám aligha vitatható, hogy a tavalyi első félévi, pontosabban 9 hónapon keresztül tartó, lényeges döntésektől mentes csodavárás jelentős mértékben járult hozzá az eladósodási probléma eszkalálódásához. Hogyan tükröződnek ezek a vázolt gazdasági foly amatok a költségvetésben? A költségvetési folyamatokat '90től kezdődően egyszerre több, egymással párhuzamosan érvényesülő hatás határozta meg. Szerepük az egyes évek költségvetési politikájában és a költségvetési deficit alakulásában eltérő volt. Az egye s időszakok költségvetéseit a következő tényezők befolyásolták: a költségvetési politika szempontjából sok esetben függetlenül ható makrogazdasági folyamatok, a piacgazdaságra történő átállással bekövetkező transzformációs veszteség, jövedelem- és vagyonve sztés, az állami feladatok
