Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
1685 azt a kárt, amit a vagyonelkobzás vagy egyéb, de vagyoni hátrányt okozó megalapozatlan ítélet i rendelkezés okozott. A kamat tekintetében nincs mit hozzáfűznöm, ez egyértelmű. Azonban el kell dönteni, hogy milyen kamatot kell figyelembe venni. Azt a bizonyos 20 százalékost vagy a 44 százalékost? Minden esetben a parlament nem hagyatkozhat a bírói g yakorlatra, hogy majd a bíróság kialakítja - azért van a parlament, hogy ezt határozza meg! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egyáltalán nem egy hideg, száraz téma. Sajnos, mindannyian ki vagyunk téve egy megalapozatlan állami vagy tisztviselői intézkedésnek, lett légyen annak a pozíciónak a neve bírói, ügyészi, rendőri vagy akármi. Ha a saját bőrünkön érezzük a megalapozatlan igazságszolgáltatási eljárások súlyát, majd megértjük - vagy majd megértenénk , hogy mit jelent ez. Ez a lehető legközelebb kell legyen mindenkihez! Ehhez nem kell egyéb, mint hogy az ember beleképzelje saját magát annak a szerencsétlen embernek a sorsába, akit ilyen inzultus ért. A személyes szabadság korlátozásával kapcsolatban felmerült károknál szintén azonos megközelítést javaslok. A törvényjavaslat igen korrektül tartalmazza azt, hogy a szabadságvesztésben kényszerűen eltöltött, eltöltetett időt kompenzálja. De ez teljesen életidegen lenne! Mindannyian tudjuk, hogy nemcsak arról van szó, ameddig a delikvens, jelen esetben az ártatlan áldozat, a dutyiban, a börtönben van, hanem az azt követő időszakot is figyelembe kell venni, hiszen büntetett előélet hatálya alatt áll, mert nincs erkölcsi bizonyítványa, netalántán ref alatt áll és sorolhatom. Ez a törvényjavaslat igen jószándékú. De n em megy végig ezen az úton, és a magam részéről úgy látom, hogy azok, akik ezt a tervezetet megfogalmazták, nem elemezték végig azt az élethelyzetet, azt a kényszerű körülményt, amiről itt szó van. Amikor hazá nk eleget tesz az emberiességi követelményeknek, az alkotmánynak, az általam már említett alkotmánybírósági határozatnak, teljesen hibás volna egy ilyen megszövegezésű joganyagnak az elfogadása. Hiszen ennek mi lenne a következménye? Egyrészt a károsult él hetne azzal a lehetőséggel, amit számára az Alkotmánybíróság már említett határozata megnyitott vagy deklarált, és amely szerint élhet a polgári bírósághoz való fordulás lehetőségével. De akkor szembetalálkozunk azzal a gonddal, amit annak a polgári bíróna k kell feloldania! Nem sokkal életszerűbb ehelyett a törvény szövegét kiegészíteni egy ilyen gondolatra történő ráutalással? Mert ha nem tesszük meg, akkor a magyar jogalkotás kiteszi magát annak, hogy az érintett személy Strasbourghoz fordul. Egészen egyé rtelmű, hogy ott számára kedvező döntés fog születni, miután ez következik abból a reparációs kötelezettségből, amelyet többek között a strasbourgi nemzetközi fórumok is előírtak. (17.40) Az a köztisztviselő vagy az a kormánytag, aki arra gondol, hogy itt milyen összegekről lehet szó, teljesen helytelen úton indulna el. Az emberi szabadság és a jogbiztonság nem mérhető költségvetési számokkal. Az országnak a jelképéről, az ország becsületéről van itt szó, és arról a jogbiztonságról, amelynek, ha nem érezzük minden ízében, hogy rendelkezésünkre áll, hogy véd bennünket - véd bennünket a saját tévedéseinktől és az embertársaink ilyenolyan hibás lépéseitől , akkor ez a társadalom nehezen tudna önmagával szembenézni. Mindannyiunk érdeke, ahelyett, hogy itt holm i költségvetési szempontokat vennének figyelembe az igen tisztelt törvényalkotók, inkább arra gondolnának, hogy hogy lehet megelőzni a hibás büntetőjogi lépéseket. Mert egészen más egy büntetőeljárás megindítása és lefolytatása és egészen más egy igen súly os - ha nem is a legsúlyosabb - emberi szabadságjogokat korlátozó intézkedésnek a foganatosítása.
