Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségének előadója:
1672 A lényegi vita abból fakadt mégis, hogy a büntetőeljárásjog 34 paragrafusát érinti a most beterjesztett módosítás. Tehát nem lehet azt mondani, hogy egy felületes módosításról van szó, egy 34 szakaszt és annak több bekezdését is érintő módosítás bizony több olyan jelentős törvényjavaslatot meghalad, amely most a Ház előtt fekszik. Tehát egy igen terjedelmes módosításról van szó, amiben mi nem találtunk magyarázatot arra, hogy miért nem lehetett hozzányúlni a védő és a vádlott jogosítványaihoz abban a vonatkozásban, amikor a további késedelem a jogállami kritériumok ellen fog hatni. Miről van szó? Többségi oldalról is és kisebbségi oldalról is felmerült többek között például az, hogy a büntetőeljárásjogban rendezett védőivádlotti érintkezés, amely a büntetőeljárásjogban korlátlan jogként van feltüntetve, a valóságban mégsem tud érvényesülni, és mit kellene tenni annak érdekében, hogy ez a törvényi jogosultság valóban helyt foghasson. Felmerült például konkrétan az a kérdés, hogy a vádlott mikor beszélhet a védőjével. Vajon csak a hivatali idő alatt vagy a hivatali időn kívül is? Számos visszaélés forrása lehet ugyanis az, amikor a hivatali időt lezárván a rendőrségi külső kapuk becsukódnak, és az esetek döntő többség ében ilyenkor születnek azok a beismerő vallomások, amelyeket később vitatni szoktak, hogy vajon törvényes körülmények között jöttek létre avagy sem. Rögtön el lehetne hárítani a gyanút, ha a védő joga erre az időre nézve is egyértelműen biztosításra kerül ne, és adott esetben ilyenkor is felkereshetné, beszélhetne a védencével. De rá kell mutatnom, hogy olyan egyéb tények is - konkrétan: amikor a védő és a vádlott jogosultságait felveti ez a 34 szakasz - kimaradnak a rendezésből, mint például a büntetőeljár ásjognak az az előírása, konkrétan a Be. 52. § (4) bekezdésére utalok, hogy a védő az eljárás minden szakaszában indítványokat és észrevételeket tehet. De ugyanakkor a büntetőeljárásjog 44. § (4) bekezdése pedig kifejezetten arról rendelkezik, hogy csak a nyomozás befejezését követően nyílik meg a védő iratbetekintési joga. Kérdezem én az igen tisztelt Háztól, miként érvényesülhet a büntetőeljárásjog 52. §ának (4) bekezdése, miszerint az eljárás minden szakaszában a védő indítványokat és észrevételeket tehet, ha nem ismeri a büntetőeljárás anyagát?! Netán parapszichológushoz megy el, attól kérdezi meg, hogy mi lehet a büntetőiratokban? Miféle észrevételeket tehet? Miféle kérdéseket tehet fel? Egyértelmű tehát, hogy itt csak a jogállamiság látszatáról be szélünk, de ténylegesen a jogállami kritériumok nem forognak fenn. Vagy lehetne tovább menni, mondjuk, a vallomás felolvasása mint bizonyíték értékelése kapcsán. A javaslat most az 5. §ban a büntetőeljárásjog hatályos rendelkezéseit, a 83. §t akként mód osítja, hogy adott esetben, ha mondjuk, megtagadja a terhelt a vallomástételt a nyomozati szakban, bírósági szakban adott esetben - megmondja persze a módosítvány, hogy milyen esetben - felolvasható a vallomása. Engem nem nyugtat meg az az ellenérv, ami az alkotmányügyi bizottság többségi oldaláról elhangzott, hogy Angliában ezt nem lehet megtenni, mert ott be fogják idézni a rendőrt és a rendőr vallomására fogják alapítani az ítéletet, mert ha összevetem a büntetőeljárásjognak ezt a rendelkezését, mondjuk , a tanúra vonatkozó rendelkezésekkel, akkor látom, hogy a tanúnál ezt már nem lehet megtenni; a tanúnál sokkal kisebb a joghátrány, mint ami érheti adott esetben a terheltet, de a terheltnél ezt meg lehet tenni. Ez megint csak súlyos jogállami kritériuma lehet egész büntetőeljárásjogunknak. Tehát úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket nagyon nagy hiba nem szabályozni most. Felvethetném még adott esetben az ügyvédi titok védelmének kérdését, ami megint csak nem megfelelően szabályozott a büntetőeljárásjog unkban; most történik rá utalás, de ennek kifejtése a büntetőeljárásjog módosítása kapcsán nem kerül előtérbe. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy adott esetben az ügyvédi beszélő kihallgatásával megszerzett titok - ha nem is történik utalás arra, hogy az ügyvéd i beszélőn szerezték meg azt a titkot, amelyet felhasználnak - védelme adott esetben, ha már a büntetőeljárásjogban elméletileg biztosítva van, vajon nem érné meg nekünk éppen a
