Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 24 (26. szám) - A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1363 DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A részletekre térve se mondhatok mást, mint amit az által ános vitában mondtam, azt tudniillik, hogy rosszul szolgálja törvényjavaslatunk az ügyet, amikor a műtárgyak iránt érdeklődő vásárlót szerzői díj, illetve járadék címén további 6 százalék levonásával kívánja sújtani. Hogy mindez világos legyen, engedjék me g, hogy röviden, mintegy utalásszerűen térhessek ki a hazai műkereskedelem leghétköznapibb jelenségeire, illetve az ott érvényesülő tendenciákra. Ha valaki ismert vagy ismeretlen művész műkereskedőnél értékesíti alkotását, azon nyomban 25 százalék áfát köt eles befizetni. Ezért rendszerint ma már az alapár kialakítása is úgy történik, hogy lehetőség szerint ne érintse túlságosan érzékenyen az áfa kifizetése az alkotót. Ezután jön a műkereskedő. Valamiből fenn kell tartania az üzletét, galériáját - fűteni, vi lágítani stb. , fizetni az alkalmazottakat, befizetni a 40 százalék nyereségadót és biztosítani saját hasznát, ami a legszerényebb számítások szerint is 30 százalék körül alakul, de ezt is terheli a 25 százalék áfa. Így úgyszólván pillanatok alatt emelked ik kétszereséreháromszorosára, sőt többszörösére a műtárgy ára. És mindezt a vásárlónak, illetve a gyűjtőnek kell leszurkolnia. Mindezek tetejébe jön a törvénytervezet által bevezetni kívánt 5 százalék szerzői díj, illetve járadék, továbbá az 1 százalék k ulturális járulék, amit a köznapi beszédben általában csak giccsadónak szoktak nevezni. Mindezzel szemben, ha ezért vagy azért a gyűjtő kénytelen megválni műtárgyától vagy műtárgyaitól, csupán 100 ezer forintig élvez adómentességet, ezt meghaladó bevételét egyéb jövedelmeihez számítják, és ugyancsak keményen adóztatják. Tiborc panasza örömóda ahhoz képest, amit a mai műgyűjtő adhatna elő. Mindezek után bárki tárgyilagos szemlélő előtt világos lehet, hogy a legkevésbé sem tisztességes a szóban lévő 6 százalé kot a vásárló nyakába sózni. És ha már annyira szívén viseli a kormány a művészek sorsát, miért nem adja abból a támogatást, amit a fentiek szerint különböző címeken elvont: az alkotók 25 százalékos áfájából, a műkereskedők adójából stb. Ez volna ugyanis a z egyedül tisztességes, nem pedig az állampolgárok pénztárcájának terhére gavallérnak lenni. Eléggé el nem ítélhető orcátlanság! Micsoda képtelenül antidemokratikus, antihumánus álláspont és elvadult etatizmus málhás szamárnak nézni az állampolgárt, akinek csak egy kötelessége lehet, hogy szó nélkül, némán szolgálja az államot és fizessen, mint a köles. Itt szeretném leszögezni, hogy az adóztatásnak ezúttal és ebben az esetben is megvannak a maga ésszerű határai. (17.30) "A határ a csillagos ég" jelszó ezút tal sem vezethet eredményre, csak negatív folyamatokat indukálhat, feketepiacot és a túladóztatás kijátszását. A kevesebb ezúttal is több, a "Kleine Fische gute Fische" elv alkalmazása esetünkben is többet eredményez. Hallomásból értesültem, hogy a művelt Nyugaton mindent megtesznek a valódi értékeket előnyben részesítő műgyűjtés védelmére. Angliában, Franciaországban, Olaszországban az adójából írhatja le a vásárlásait a valódi értékeket vásárló műgyűjtő. Miért nem követjük ebben is Európát? Miért futunk b izonytalan és vitatható jogelvek átvétele után? Mert nézzük csak meg közelebbről is az úgynevezett követő jogot. Egész logikája félcsipőjű, biceg, részigazságokra épül. Ha ugyanis a szerzői díjigény fő forrásának nem a végzett munkát, a létrehozott műalkot ást, hanem a kereskedelmi értéknövekedést tekintjük, akkor járulékot is csak az után a mű után indokolt fizetni, amelynél valóban bekövetkezett az értéknövekedés, mindez pedig korántsem minden műalkotás utóéletében valósul meg. És micsoda dolog azzal érvel ni valamely jogintézmény helyességét és életrevalóságát illetően, hogy az adott megoldási forma milyen elterjedtségnek örvend a nagyvilágban. Az adókkal, járulékokkal agyongyötört magyar állampolgár csak a saját létfeltételeihez igazított törvényhozást tek intheti elfogadhatónak, megfelelőnek. És micsoda okoskodás a múzeumokat és a muzeális gyűjteményeket kivenni a díj- és járadékfizetés alól. Mindezt egy olyan országban, ahol naponta hangzik el a parlamentben és azon kívül, hogy itt polgári
