Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 11 (23. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
1123 ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Pusztai Erzsébetnek a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Egyben felkérem Surján Lászlót a felszólalásra felkészülésre. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Népjóléti Minisztérium költségvet éséről szólok természetesen, de most módomban áll az államtitkár úr előző felszólalásával kapcsolatban egy rövid megjegyzést tenni. (19.20) Egyfelől nem hiszem, hogy közülünk bárki is mondta volna azt, hogy az egészségügyi működési költségvetést bármilyen szinten érinti ez a pótköltségvetés, másfelől pedig én azt hiszem, tévedés azt állítani, hogy az egészségügyi intézmények finanszírozási problémáit az újonnan bevezetett finanszírozási rend okozza. Nem. Ez a finanszírozási rend csak nyilvánvalóvá tette azo kat a meglévő különbségeket, amik évtizedek alatt alakultak ki. Most már legalább adataink vannak ahhoz, hogy hogyan lehet ezeket a különbségeket kiegyenlíteni. Ha ezt nem tettük volna, még ennyit sem tudnánk. Tehát: a Népjóléti Minisztérium költségvetése, melyből a pótköltségvetés másfél milliárd forint összeget von el. Nagyon sokszor hallhattuk a választási kampány idején a mostani kormánypártok képviselőitől, hogy "olcsóbb államot akarunk". Nagyon ritkán hangzott el azonban, mit is jelent az, ha az állam i költségvetési kiadásokat elkezdjük faragni: döntő többségében szakmai programok megfaragását jelenti. A Népjóléti Minisztérium működési költségvetéséből, a dologi kiadásokból 2,1 millió forint vonódik el ezzel a pótköltségvetéssel. Én tudom, hogy nem is igen lehet sokkal többet, hiszen a Népjóléti Minisztériumban az a hatalmas munka, amit el kellett és el kell majd még végezni, így is alig teljesíthető azokkal a létszámokkal, amikkel a Népjóléti Minisztérium dolgozik. Illúzió azt gondolni, hogy a Népjólét i Minisztérium működésén oly sokat meg lehetne takarítani. Gyanítom, van még néhány tárca, amelyik hasonló helyzetben van. Tehát mit is jelent az elvonás? Ugye, miniszterelnök úr a legutóbbi beszédében elmondta, hogy az egyensúly megteremtése nem a beruház ások, nem a felhalmozás rovására történik. Kis Gyula képviselőtársam részletesen beszélni fog arról, hogy milyen beruházási pénzek elvonása történik meg most az egészségügyi intézményektől - nem általában, hanem a költségvetési támogatással működő egészség ügyi intézményektől, egyetemektől, ahol komoly és nagyon fontos beruházásokat nem lehet elindítani ebben az évben. Én gyanítom, hogy ezt az összeget a következő évi költségvetésben nem fogják visszaadni. Lehet, sőt valószínűleg lesz megint új induló beruhá zásokra, de ezt vehetjük úgy nyugodtan, hogy akkor az ideit majd jövőre teljesítjük és egy év kimaradt. A következő dolog pedig az, hogy ennek a másfél milliárd forintnak igen jelentős része az egészségügy kiadásaiból és ezen belül is az egészségvédelemtől vonódik el. Megint idézni tudok a miniszterelnök úrtól, aki a beszédében elmondta, hogy sajátos magyar fenyegetettségek: magas halálozások, öngyilkosság, baleset, túlzott alkoholfogyasztás mellett az egészségjavítást nemzeti programmá kell emelni. Ennek a programnak a munkaanyaga az első változatban elkészült. Igen, képviselőtársaim: mi csináltuk meg. A kormány tavasszal megtárgyalta, el is fogadta a Nemzeti Egészségfejlesztési Programot, ezért készült a Nemzeti Egészségfejlesztési Alapról szóló törvény, a mit be is nyújtott a parlamentnek - csak már nem volt időnk megtárgyalni, ezért került a Népjóléti Minisztérium költségvetésébe a korábbiakhoz képest példátlanul magas összeg, 960 millió forint egészségvédelmi célokra. Ebből az összegből 450 millió forinto t elvon a pótköltségvetés. Nem tudom akkor, hogy értelmezzem azt a programot, hogy a nemzeti egészségvédelem az alapprogram, hiszen most veszünk el tőlük 450 millió forintot.
