Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 11 (23. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
1120 hozzá állami támogatás, ön pedig nincs abban a helyzetben, hogy ezt zsebből kifizesse. Lelassul és le is állhat ezen földek kimérése. Egy kérdésem van: merre van "előre" ebben a kérdésben. Aze a cél, hogy leálljon és ne kerüljön kimérésre a z immár jogilag garantált magántulajdon, vagy az a cél, hogy igen, kerüljön kimérésre. Erre sajnos, én most választ adni nem tudok. A Mezőgazdasági Minősítő Intézet közel 13 milliárdos elvonása is óriási veszélyeket jelent. Ebben az intézetben én magam is dolgoztam, tehát jól ismerem a működését: országos hálózattal rendelkezik. Nem lobbyzni szeretnék régi cégemnek - több mint tíz évvel ezelőtt dolgoztam ott, úgyhogy semmi jelentősége a dolognak , csak tudom, hogyan működik, és tudom, mennyire leépítették az országos hálózatukat. De ha innen még pénzt vonunk el, akkor a magyar faiskolai termékek, a magyar szaporítóanyag, a magyar tenyészállatok sínylik meg, és mint tudjuk Magyarországnak a vetőmagtermelésben, a szaporítóanyagexportban óriási szerepe volt Európában. Önök nyilván nagyon jól tudják, hogy a tőlünk nyugatra, főként német területeken termelő farmerek Magyarországról szokták volt megvásárolni a pillangós vetőmagjaikat, ugyanis náluk a pillangósok nagyon jól nőnek - csak nem hoznak magot. Ezért vo lt Magyarország egy vetőmagnagyhatalom. Ha ebben a kérdésben lazítunk, és azt mondjuk, ugyan kérem, elég lesz két vizsgálat helyett egy is, egy idő után fölvetődhet bennük a gondolat, hogy a mi - eddig mindig megbízható - adataink nem megbízhatóak. Attól kezdődően ugyanaz következik, amit az előbb mondtam: a gyanú elég ahhoz, hogy helyünkre más versenytársaink lépjenek be, és ezek a mi piacainkat elorozzák. Az agrárfelsőoktatásról általánosságban már szóltam, de javaslom megfontolásra: lehete állandó elv onás, kiszámíthatatlan költségvetési támogatás mellett egy megbízható agrároktatás, egy megbízható agrárjövő ebben az országban. Gondolom, senki nem tagadja, hogy a jövő nem a hathét általánost végzett mezőgazdasági vállalkozóké és farmereké, hanem a Nyug athoz hasonlóan a diplomás, esetleg többdiplomás, jól képzett, széles körű ismerettel rendelkező vállalkozóké. Ennek érdekében nagyon kérném megfontolni, hogy a tangazdaságok, az egyetemek és egyéb, ehhez a tételhez tartozó intézmények elvonását törölni sz íveskedjenek. Az agrárkutatás külön kérdés. Évek óta, a '92es költségvetés óta nagyon panaszkodnak, szinte sírnak az agrárkutatásban dolgozók, hogy mi lesz a mezőgazdaság jövőjével, ha az agrárkutatás ilyen pénzügyi helyzetben van. Mára - pontosabban a '9 4. évi költségvetésre - az ott elvesztett pénzek nagy részét különböző alapokból visszaszerezték. De kimaradt ebből a tételből maga az infláció. Természetesen átszervezéssel, leépítéssel sok minden megoldható, de ezen a nadrágszíjon tovább húzni, szakadás veszélye nélkül nem nagyon lehet. Egyetlenegy tétel van még a 13. cím alatt: a mezőgazdasági fejlesztési alapok. Itt egymilliárdot kíván a költségvetés elvonni az alap költségvetéséből. A '94es év az első olyan év, amikor igazán jelentős mértékben nőtt a mezőgazdasági beruházás ebben az országban. Nyilván különböző helyeken ülve, különbözőképpen látják ezt önök: az egyik oldal úgy látja, hogy sok fölösleges beruházás történt, a másik oldal pedig úgy látja, hogy a piacra kell bízni azt, hogy mi fölösleges, és ne mi döntsük el itt, a padokban hivatalból, mit minősítünk fölöslegesnek és mit nem. Mindenképpen alapigazság, hogy elindult valami a mezőgazdaságban: fejlesztés, beruházás történt. Jelzem, minden forint, ami a költségvetési támogatási forint - persze ennek csak egy kis része támogatás, önök nagyon jól tudják, nagy része visszatérítendő , amit odatettünk, legalább 1,5 forint magántőkét mozdít meg, és kötelezővé teszi a mezőgazdaságba való beruházását.
