Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 11 (23. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
1118 Valóban a jövőről van ugyanis szó, m égpedig a mezőgazdaság jövőjéről. A Földművelési Minisztérium XV. számú fejezetében kívánok nyolc módosítással némi javításokat előidézni, és ehhez kérném az önök támogatását. Néhány szót általánosan kell szólnom - mondom ezt elkerülendő a beszólásokat, ho gy "az általános vita lezárva!". A rövidítés szempontjából szükséges, hogy néhány általános megjegyzést tegyek a különböző módosító indítványok előtt, ugyanis ennyivel rövidebb lesz: nem kell mindegyiknél elmondani. Amikor a pótköltségvetés fő tételei - va gyis nagy forintjai - már rég nincsenek benne a költségvetésben, kényelmetlen helyzetben van az érvelő, mert fillérek érdekében kell az önök támogatását megszerezni, és fillérekért kell vitatkozni. Mégis megteszem, mert a pótköltségvetés - annak ellenére, hogy a mezőgazdaság preferálásáról szól a történet - sajnos 1,6 milliárdot elvon a minisztérium, illetve a minisztérium intézményeinek költségvetési támogatásából, illetve a 8. számú melléklet, ami általában el szokta kerülni a gyanútlan szemlélő figyelmét - ez a bizonyos 5 százalék - is elvon 358 millió forintot a minisztérium és intézményei támogatásából. Ez nagyon jelentős érvágás a minisztériumnál, azoknál az intézményeknél, amelyek mindenképpen kell hogy működjenek. Végül is nem kizárólag az ellenzéki oldal, hanem a kormánypárti oldal is hangsúlyozta mennyire fontos az állategészségügy, a növényegészségügy, a mezőgazdasági oktatás; miniszterelnök urunk is hangsúlyozta, hogy gyorsított tempóban szándékozik a kormány elősegíteni a földek kiadását, kimérés ét - ugyanakkor kemény 1020 milliókat von el azoktól az intézményektől, amelyek ezt a munkát megcsinálhatnák. Nem szóltam akkor még az oktatási intézményekről és a kutatóintézetekről. Az elmúlt években ezekben az intézményekben már egy nagyon kemény - még pedig költségvetési prés alatt történő - átalakítás történt meg. Az előző kormány - pénzszűkében, azáltal, hogy csökkentette a költségvetési támogatást - rákényszerítette ezeket az intézeteket, intézményeket arra, hogy a saját működésüket racionalizálják, tehát már leépített létszámmal, leépített intézményrendszerrel próbálnak túlélni. Ha ezt az alaplángot még lefelé srófoljuk, nagyon nehéz lenne azt mondani, hogy elalszik: nem fog elaludni - egyszerűen arról van szó, hogy a későbbiekben sokkal több pénzt k ell ide beinvesztálnunk, hogy azt a hatást elérjük, amit a nemzetközi szervezetek - az Európai Közösség, a GATT , a Magyarország által aláírt szerződések számunkra szükségessé tesznek. De jelzem: a szlovák, a szovjet utódállomok, főleg az orosz növényegés zségügy, állategészségügy is új kihívások, új feladatok elé állítja ezeket a szervezeteket. Nem volna célszerű most 1020 millió forintok miatt ezt a működést nehézzé tenni. Van még egy nagy probléma, és ez mindegyikre vonatkozik, azért mondom el: az utols ó három hónapra költségvetési támogatást elvonni abszolút lehetetlen. Tessék végiggondolni: ezek a szervezetek csináltak egy éves tervet, számoltak ezekkel a pénzekkel, hogy meg fogják kapni decemberre, novemberre, októberre - és akkor mi hozunk most egy o lyan döntést, miszerint ezt nem fogják megkapni. Gondoljunk bele például a gödöllői egyetem esetébe: azt a pénzt, amit mi ígértünk nekik, nem fogják megkapni, holott ezt a pénzt már elköltötték. Elköltötték, mert beépítették az éves tervükbe - és mi lesz é v végén? Két eset lehetséges. Az egyik esetben azt mondják, kérem, csinálunk egy negatív mérleget, amiben mínusz a végeredmény. Lehetséges ez? Nem lehetséges. Föléli azt, amit föl tud élni. És mi lesz? Jövőre - és ez a nagyobb félelem, és mindegyik szervez et ettől fél - erről a már irreálisan lecsökkentett alapról lesznek kénytelenek elindulni, és egy negatív spirál indul el - azaz folytatódik - és teszi teljesen lehetetlenné ezeknek a működését. Mindenképpen el kellene kerülnünk - teljesen függetlenül attó l, hogy az ellenzék vagy a kormánypárt oldalán ülünk, ugyanis az agrárium iránt érdeklődőknek vagy aggódóknak a feladata, gondja közös. Nem beszélhetünk biztos jövőről a szaporítóanyagellenőrzésben, állategészségügyben, növényegészségügyben, amikor kisebb tételek kerülnek be az exportálandó mennyiségekbe, amikor
