Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 11 (23. szám) - Dr. Varga László (KDNP) - a külügyminiszterhez - "A magyar-román és a magyar-szlovák alapszerződés ügye" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
1083 Másodszor: a hat árok kérdésében elfogadjae külügyminiszter úr a helsinki egyezményben foglaltakat, és nincse szándékában a Külügyminisztériumnak, a kormánynak azokon túli engedményeket tenni? Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Eg yben elnézést kérek a Fidesztől, nemcsak ők lépték ma át az időkeretet; ez csak az utóbbi percek eseménye, hogy egyre többen lépik át az időkeretet, úgyhogy kérem, tartsák be szorosabban. Megadom a szót az interpellációra történő válaszadásra Kovács László külügyminiszternek. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy képviselő úr is egyetért a jó kapcsolatok szükségességével Magyarország és szomszédai között. Érveléséhez hozzáteszem, ez nem csupán az ott élő magyarság miatt érdekünk, de a térség stabilitása, Magyarország biztonsága, a gazdasági együttműködés és országunk nemzetközi megítélése szempontjából is elengedhetetlen. Az interpellációban feltett kérdések megválaszolásához szüksége snek látom képviselő úr fejtegetésének bizonyos fokú pontosítását. Először: sem szlovák, sem román részről soha nem merült fel olyan megfogalmazású igény a határokkal kapcsolatban, mint amilyenre képviselő úr hivatkozik. Másodszor: a határok és a kisebbség i jogok kérdését sem magyar, sem szlovák, illetve román részről nem akarják szembeállítani egymással, ellenkezőleg, bizonyos értelemben összekapcsolásukról van szó. Harmadszor: a szóban forgó határok kérdését nem a helsinki záróokmány, hanem a párizsi béke szerződések rendezték, mégpedig jellegüknél fogva kötelező nemzetközi jogi érvénnyel. Negyedszer: a kisebbségi jogokkal kapcsolatos ENSZ Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, valamint európa tanácsi dokumentumok csakúgy, mint a helsinki záróokmá ny az aláírók számára politikai kötelezettségvállalást jelentenek, be nem tartásuk ezért nem szankcionálható. Ily módon a helyzet sajnos éppen fordítva áll, mint azt tisztelt képviselő úr értelmezi. Ugyanis nem a határok elismerése, hanem a kisebbségi jogo k érvényesülése mögött áll ma sajnos kevesebb nemzetközi garancia. Ezért Magyarországnak és az érintett országokban élő magyar kisebbségnek elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy kétoldalú államközi szerződésben kötelező nemzetközi jogi érvénnyel rögzítsük a köl csönös kötelezettségvállalást a kisebbségi jogok elismerésére, garantálására és gyakorlati érvényesülésére. Ezek után válaszom az első kérdésre: örülnék képviselő úr, ha Romániában és Szlovákiában a magyar kisebbség nemcsak az ön által hivatkozott ENSZhat ározatban, de az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, valamint az Európa Tanács dokumentumaiban részletezett jogokat valóban teljeskörűen gyakorolná. Hozzáteszem, ha ez így lenne, nem is szorgalmazná a kormány a kisebbségi jogok rögzítését az a lapszerződésekben, bár megjegyzem, a szerződéses állapot még ebben az esetben is előnyösebb lenne, mint a szerződésen kívüli állapot. Második kérdésére: azok a formulák, amelyek a határokkal kapcsolatban az eddigi magyarszlovák, illetve magyarromán szaké rtői tárgyalásokon eddig felmerültek, nem mennek túl a helsinki záróokmány ajánlásain. Befejezésül: ha képviselő úr azt kérdezte volna, mi lehet az oka annak, hogy a szlovák és a román kormány ennyire ragaszkodik a határok sérthetetlenségének újbóli elisme réséhez, annak kimondásához, hogy a két fél egymással szemben nem támaszt területi követeléseket, akkor ezt válaszolnám: Feltevésem szerint először is az előző kormánynak az a magatartása, azok a
