Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN, az MDF
100 hihetetlenül nehéz. Ez már tükröződött a koalíciós megállapodásban is, ahol rendkívüli eltérések mutatkoztak a szavazóbázis elvárásai és a körvonalazódó program között. A kormányprogram, amely sok helyütt ugyan homályo sabb, mint maga a megállapodás, végképp függetleníti magát a választók akaratától. Nagyon szeretném hangsúlyozni, én most nem arról beszélek, hogy reális volte a választói szándék és a választói elvárás. Mindenesetre arról szólok, hogy milyen veszélyeket jelent egy ország számára, ha egy választói bázison egy olyan kormányprogram jön létre, amely nagyon messze esik attól, mint amire az emberek a szavazataikat adták. A matematikában ismeretes egy törvényszerűség, hogy két negatív szám szorzata pozitív számo t eredményez. A baloldali blokk koalíciója korszakalkotó, bár kétes matematikai bravúrt produkált: meg tudták csinálni, hogy két párt, amelyiknek a programjában nagyon sok pozitív elem van, ezt úgy tudták összeszorozni, hogy a társadalom számára igen negat ív hatású kormányprogram született. (Szórványos taps a jobb oldalon, derültség.) Szeretném tételesen bemutatni azokat az ellentmondásokat, amelyekre nem hallottunk most sem semmilyen feloldást. Talán kezdeném a jogállamisággal, bár erről még külön is fogun k szólni. A Bevezetés második oldalán a kormányprogramban azt látjuk: az a kormány kívánsága, hogy Magyarországon megszilárduljon a demokratikus jogállam, majd a XI. részben, a Közjog, jog és közbiztonság fejezetben pedig, a 121. oldalon azt írja: a követk ező évek alapvető feladatát a jogállamiság megszilárdítása alkotja. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy szinte minden lényeges, az elmúlt négy év alatt hozott, valóban rendszerváltoztató törvényt a kormányzat módosítani kíván. Ha jól számoltam meg, több mint 20 ilyen törvénymódosítási javaslat jelenik meg, az adótörvényektől, a gáztörvényen és a vasúttörvényen át, a szociális törvényen keresztül az Alkotmánybíróságról szóló törvényekig bezárólag. Nem véletlen ez a szemlélet, mert tessék megné zni, a kormányprogramon "végigleng" egy dátum, ahonnan mindig elindul, hogy mi volt akkor, és ez 1989 - sajátos módon nem 1990, az első szabad választások, hanem 1989 , a hanyatló Kádárkorszak utolsó kormányának kormányzási időszaka. (10.10) Innen indul , mint kályhától, ami azt fejezi ki, hogy úgy tűnik, jogalkotásában is ide kíván visszacsatolni és innen eredezteti jogfolytonosságát. Megmondom őszintén, ebben az ügyben leginkább szabaddemokrata képviselőtársaimon csodálkozom. Ez merőben új magatartás ré szükről, akik ebben az időben egy "4 igen"es népszavazással pont e kormányzat politikája ellen vonultak fel a legkeményebben. Aggályaimat kell kifejeznem a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló kormányzati elképzelésekkel kapcsolatban. A 107. oldalon kimondja a kormányprogram, hogy "A kormánynak garantálnia kell a lelkiismereti és vallásszabadságot", majd "A kormány az egyházakat érintő kérdésekben nem politikai vagy ideológiai szempontok szerint akar eljárni". Evvel szemben a 7879. oldalon találunk e gy csokrot, amely arról szól, hogy az iskola nem illeszthet a tanórák rendjébe olyan foglalkozást, amely egyik vagy másik világnézet igazságtartalma mellett foglal állást. Az iskola a szülők igénye alapján köteles a hit- és vallásoktatás céljára termet biz tosítani, de azt nem szervezheti, és végül: a hitoktató nem lehet a tantestület tagja. Ezeknek az elveknek a gyakorlati alkalmazását sajnos, azt kell mondanom, az elmúlt évtizedekben volt módunk megtapasztalni. Lehetetlen időben, anyagi ellenszolgáltatás n élkül, teljesen lehet lelkiismereti és vallásszabadságot élni, csak éppenséggel a feltételek megteremtésével marad adós a kormányzat! (Taps a jobb oldalon.) A 21. és a 108. oldalon kilátásba helyezik, hogy az egyházi ellátást a távlatokban a személyi jöved elemadóból levonható adótételekből kívánja fedezni a kormányzat. Szeretném említeni, hogy
