Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök-jelölt:
229 hogy annak idején én kezdeményeztem. De ha már ezt elfelejti MDFes képviselőtársam, azért arra emlékeznie kell, hogy ebben a parlamentben tettem javaslatot, hogy tűzze az Országgyűlés napirendre a NATOhoz való csatlakozás kérdését, és az a párt és az a kormány, amelynek MDFes képviselőtársam a tagja, utasította el ennek a kérdésnek a napirendre vételét. Úgyhogy azért érdemes ezekre a dolgokra is visszatekinteni vagy ezeket is végiggondolni, mielőtt bárkit is minősítünk. S hadd mondjak még valamit: senki nem vádolhat bennünket, egyikünket sem azzal, hogy nem akarjuk a nemzetközi kapcsolatokat építeni. Nem az én kezdeményezésem volt, hanem Kohl kancelláré, s én nagy örömmel teszek eleget meghívásának, hogy hétfőn odalátogass ak. De holnap - most nem dicsekvésből vagy hivalkodásból mondom - találkozni fogok Triesztben Berlusconi miniszterelnök úrral, az ő javaslatára, ő ugye nem baloldali, (Derültség.) azt hiszem, nem annak tartjuk, azután találkozni fogok az ő kezdeményezésük re a francia miniszterelnökkel. Az Egyesült Államok budapesti nagykövete ott volt a Szocialista Párt kongresszusának záró részében, külön eljött az MSZP székházába gratulálni a választási eredményekhez, és megbeszéltük - ha röviden is - azt is, hogy miként , mit lehetne tenni az elkövetkező időszakban a magyaramerikai kapcsolatok fejlesztéséért. Soroljam tovább? Nem hiszem, hogy ez a kormány vádolható azzal, hogy csak egykét ország viszonylatában gondolkodik. Kis ország vagyunk, nyitott ország. Rá vagyunk szorulva az egész világgal való együttműködésre, (Dr. Torgyán Józsefhez fordulva:) Tajvannal is, teljesen igazad van. Egyébként én is találkoztam velük. (Derültség és taps.) Ha már erről szó volt, hadd jegyezzek meg még valamit: Nem az riasztja el a külfö ldi befektetőket, hogyha mi valós képet mutatunk az ország helyzetéről. Nem ez riasztja el. Mert erre a valós képre tudjuk építeni, és erre épül a kormányprogramunk, amely kiszámítható feltételeket jelenthet a külföldi befektetők számára. Ez a döntő, és én meg vagyok győződve arról, hogy ennek a kormányprogramnak, s a kormányprogramra épülő intézkedéseknek a hatására még nagyobb arányban, nagyobb számban fog itt, Magyarországon megjelenni a külföldi tőke, mint eddig. Ez azt hiszem, közös érdekünk mindannyiu nknak. Tisztelt Ház! Még valamit: többször is elhangzott ebben az ülésteremben az a kérdés, hogy mi késztette a koalícióra a Magyar Szocialista Pártot. Nem tagadom, örömmel hallgattam azokat a felszólalásokat, amelyek erőteljes hangsúllyal méltatták a Szoc ialista Párt választási eredményét. Azt hiszem, képviselőtársaimnak is jó volt ezeket hallani. Nos, kifejtették abbeli értetlenségüket, hogy miért kellett koalíciót létrehoznunk ilyen abszolút többség birtokában, hiszen nem voltunk erre rászorulva, az MS ZP önállóan is alakíthatott volna kormányt. Igaz. Igazuk van. De azért vegyék figyelembe még a következőket! Mi az, ami bennünket arra késztetett, hogy közös, koalíciós, együttes kormányzást ajánljunk a Szabad Demokraták Szövetségének? Három tényező vezete tt bennünket, tisztelt Füzessy Tibor és más képviselőtársam! Az egyik, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének felfogása a szabadságjogokról, a demokratikus intézményekről, a humánus értékekről, a modernizáció feladatairól igen közel állnak egymáshoz. Másrészt: úgy értelmeztük mi a választók akaratát, hogy az emberek szilárd, meghatározó, lehetőleg nagy parlamenti többséggel rendelkező kormányt szeretnének látni. Ezt fejezi ki a mi összefogásunk az SZDSZszel. Mert meggyőződésünk szerint s amerre jártam, úgy tapasztaltam, hogy az emberek számára biztonság kell, s ez az összefogás ennek a biztonságnak a része lehet. S minden hangzatosság nélkül azt is szeretném aláhúzni, ezzel a koalícióval bizonyítani tudjuk, hogy a múltbéli és ne tán jelenlegi ellentétek ellenére is van lehetőség kormányzati összefogásra két vagy netán több párt között. Lehet, hogy ez valamiféle kezdetét jelentheti annak, amit mi úgy értelmezünk, hogy normális, többpárti demokrácia működési gyakorlata. Ezt szeretné nk. Ebben a tekintetben is - úgymond - precedenst szerettünk volna teremteni.
