Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 4 (2. szám) - A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKgP):
23 A jövedelem elképesztő megnövelésének célzatáról van tehát szó, amely nem a munka mennyiségének növeléséből, hanem pontosan ellentétesen: a munka mennyiségének csökkentése szándékából áll. Ha az ország jobb anyagi helyzetben lenne, akkor ezt az előt erjesztést akár még jónak is nevezhetnénk. Így azonban kénytelen vagyok feltenni a kérdést. Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Mi a cél ezzel az előterjesztéssel? Kevés netán a képviselői fizetés? Meg kell növelni még a polgármesterivel is? Vagy netán a polgá rmesteri fizetés kevés és azért kell megnövelni még az országgyűlési képviselői fizetéssel is? Mit takar ez az előterjesztés? Egyrészt bejelenti az új kormánykoalíció, hogy büntetni fogja a képviselők távolmaradását a munkától, másrészt intézményesíti a mu nkától való távolmaradást? Alkossunk törvényt arról, hogy a törvény erejénél fogva úgy maradhat valaki távol a munkahelyétől, hogy a fizetése biztosan járjon a számára? Vagy netán módosítsuk az országgyűlési képviselők jogállására vonatkozó törvényt is, és lesznek ezek után tiszteletbeli országgyűlési képviselők és tiszteletbeli polgármesterek is? Máshogy nem tehető fel a kérdés. Hiszen - hogy ne menjek távolabbra - hogy láthatja el valaki a feladatát egyszerre mondjuk az ukrán határ közelében fekvő magyar településen és a Magyar Köztársaság Országgyűlésében? (Zaj.) Nyilvánvaló, hogy a kettőt semmiképpen sem tudja egyszerre ellátni, legfeljebb imitálhatja mindkét feladatának ellátását. Álláshalmozó lehet. Felvehet olyan fizetéseket tiszteletdíj címén, amelye kért nem dolgozik meg. Erről van tehát szó - és nem másról - ebben az önálló képviselői indítványban. Miután az előterjesztés annyira önmagáért beszélőnek tűnt azzal, hogy a rendelkező részből még egy félsornyit sem hagyott, és ebből áll az előterjesztés, míg az indoklása egy tisztességes mondatig sem ér fel, hogy érdemes megnézni: vajon valóban ennyire kézenfekvő volte ennek a törvényjavaslatnak a megvitatása 1990ben is? Amikor áttanulmányoztam a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirő l előterjesztett javaslat parlamenti vitáját, meglepetéssel tapasztaltam, hogy a polgármesteri összeférhetetlenséget illetően már igen tekintélyes terjedelmű vita bontakozott ki 1990ben is részben az összeférhetetlenségi törvény tárgyalásakor, de hasonlók éppen nagy vihart kavart az már az önkormányzati törvény tárgyalásakor is. Tehát az előterjesztők semmiképpen sem számíthattak arra, hogy az a törvényjavaslatmódosítás, amelyet beterjesztettek, valóban simán, gondmentesen fog keresztülmenni a tisztelt Ház on. Már az államtitkári expozéból is egyértelműen kiderült, hogy a javaslat a legmesszebbmenőkig értékelte a polgármesteri pozíció súlyát és az állami szintű vezetés jövedelméhez igazító, azt megközelítő javadalmazásra ad lehetőséget. A belügyminisztériumi államtitkár előterjesztése tartalmazta, miszerint a törvényjavaslat következetesen rögzíti az önkormányzati törvény által is elsődlegesnek tekintett alapelvet, miszerint a polgármester kizárólagos munkáltatója az önkormányzati testület. Az államtitkári el őterjesztés tartalmazta azt a megállapítást is, melyet az előterjesztő alapvető jelentőségűnek minősített, hogy a polgármester és helyettese ne csupán jogi, hanem egzisztenciális függőségben is legyen az önkormányzattal szemben. Különben is hangsúlyozta, h ogy ennek az egzisztenciális függőségnek azonban csak az önkormányzati testülettel szemben szabad fennállnia, és semmilyen más szervvel sem. Képviselőtársaim! Nagy örömmel olvastam a statisztikában, hogy ebben az Országgyűlésben mi, nők a nyugati jogállamo k parlamentjeihez hasonlóan nagy számban veszünk részt a törvényhozásban. (Zaj.) Úgy gondolom, hogy nekünk fokozottan kötelességünk hazánk jövőjére odafigyelni. Kérdezem most elsősorban a Magyar Köztársaság Országgyűlésébe bekerült nőket, hogy a női realit ással, a női valóságérzettel el tudjáke képzelni, hogy ezt a két tisztséget - tehát a polgármesterit és az országgyűlési képviselőit - egyidejűleg el lehetnee látni? Úgy gondolom, mi nők, egyöntetűen kimondhatjuk: egyidőben nem lehetséges a két munkakört ellátni, tehát az országgyűlésit és a polgármesterit.
