Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
211 Most megadom a szót dr. Nagy Sándor képviselő úrnak, MSZP. DR. NAGY SÁNDOR (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kár lenne tagadni: a hivatalba lépő új kormány programjának tervezete nem tartozik a könnyű, andalító hangulatot árasztó nyári olvasm ányok közé. Mentségéül szolgáljon, hogy nem is ezzel a szándékkal íródott, de ami ennél is lényegesebb: az ország valóságos gazdasági, társadalmi állapota szándékoktól függetlenül sem teszi lehetővé, hogy most egy felüdülést jelentő szöveget tarthassunk a kezünkben, legalábbis ami a gazdaság tényeit, a válság következményeit és terheit illeti. Mindezen, mármint a tényeken, az sem sokat változtat, hogy mi az, amit ebből a helyzetből az elmúlt négy, az elmúlt negyven vagy éppen az elmúlt négyszáz év számlájá ra írhatunk. Ezt azért hangsúlyozom, mert a kormányprogram biztató vonásának tartom, hogy nem elsősorban abban merül ki, hogy a megelőző kormány tevékenységét ostorozza, sokkal inkább arra teszi a hangsúlyt: milyen módon és milyen irányban kell keresni a m egoldást, a kivezető utat a mai helyzetből. Ebben pedig láthatóan jelentős szerepet szán egy átfogó gazdaságitársadalmi megállapodásnak. Úgy gondolom, hogy ezt helyesen teszi. Semmilyen más esélyt nem látok arra, hogy a viszonylagos társadalmi béke tovább ra is megőrizhető legyen, hogy az ország súlyosabb társadalmi megrázkódtatás nélkül túljusson a legnehezebb perióduson. Ebből pedig az következik, hogy az Országgyűlés és a társadalom nyilvánossága elé tárt kormányprogram nem megfellebbezhetetlen befejezet t tényeket, hanem megalapozott, elemzéseken nyugvó szándékokat, megoldási módokat foglal keretbe, amellyel - a szöveg tanúsága szerint is - a kormány a szociális pertnerekhez kíván fordulni, és a legfontosabb kérdésekben tárgyalások útján akar megállapodni . Szeretném tehát Kövér László képviselőtársamat megnyugtatni: mi, szakszervezeti vezetők nem diktátumnak fogjuk fel ezt a kormányprogramot; de ennél is fontosabb, hogy a szerzők sem tekintik annak, hiszen a szöveg több helyen is a szociális partnereknek t ett javaslatról, kezdeményezésről szól, ami azonban nem jelenti azt, hogy a program maga piszkozat lenne, sokkal inkább jelenti azt, hogy a program konkrét döntések sorozatán keresztül teljesülhet majd és formálódik természetesen. Félreértés ne essék, nem akarom szépíteni a helyzetet: nagyon nehéz döntések elé nézünk. De van egy óriási különbség a megelőző évekhez képest: ezeket a döntéseket az új kormány nem egyedül, nem az érintettek kirekesztésével, hanem velük párbeszédet folytatva és velük megegyezésre törekedve kívánja meghozni. Ez az a vonás, amivel a most leköszönő kormány nemigen gyanúsítható. Így aztán Pusztai Erzsébet képviselő asszony felszólalását hallgatva, amelyben határtalan aggodalmának adott hangot az érdekegyeztetés helyzetét, szerepét ill etően, amelyben azt vázolta, hogy veszélyben látja a valódi érdekképviseleteket, és hallva, hogy az elmúlt évek, a négy év milyen nagyszerű módon működtette az érdekegyeztetést, önkéntelenül Liv Ullmann svéd színésznő aforizmája jut eszembe, ami így szól: "A boldogságnak két titka van: a jó egészség és a rossz memória". (Általános derültség. - Taps a bal oldalon.) Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak jó esélye van arra, hogy boldog legyen, hiszen mint orvos bizonyára vigyáz az egészségére - és a másik felt étel is teljesülni látszik. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége komolyan készül a kormányprogramban jelzett és kezdeményezett társadalmigazdasági megállapodásra, és ismereteink szerint így áll a dolog a többi s zakszervezet esetében is. Szeretnénk elérni, hogy az új kormány erőfeszítései valóban a gazdaság stabilizálására, majd a gazdasági élénkülés feltételeinek megteremtésére irányuljanak; hogy a privatizáció ne egyszerűen a költségvetési bevételek növelését, h anem a technikai, technológiai fejlődést, a munkahelyteremtést, a magyar termékek piacra jutási esélyeinek javulását szolgálja; hogy az államháztartás elkerülhetetlen reformja ne hozzon jelentős társadalmi csoportokat a mainál is elviselhetetlenebb helyzet be; hogy a magyar gazdaság egyetlen vélt vagy valós gazdaságipolitikai hatalomtól se kerüljön egyoldalú függőségi helyzetbe, hiszen ennek hosszú távon mindig a munkavállalók fizetik meg a árát; hogy végre kormány vegye fel a küzdelmet a feketegazdasággal szemben.