Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSÓTI GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TOMPA SÁNDOR (MSZP):
191 gondolkodás, módszer ek, eszközrendszer és stílus szerepel. És ez véleményünk szerint pontosan elég. Miért szerepelnek országok mégis megnevezve? Azért, mert vannak olyan országok, amelyekkel alapvető fordulatot kell elérni a kapcsolatokban. Ezért említi a kormányprogram Szlov ákiát, ezért említi Romániát vagy Jugoszláviát. És nem hisszük, hogy alapvető fordulatot kell elérni a kapcsolatokban a felsorolt többi országgal. Ott folytatni kell azt a politikát, amelyet az előző kormány folytatott; más módszerekkel, más stílusban, más eszközrendszerekkel. Mondjuk, a tárgyalásokat mindenképpen célratörőbbé kívánjuk tenni; például nem gondoljuk azt, hogy a nyugati történelemoktatás hiányosságait magas szintű tárgyalásokon kell pótolni, ismeretek átadásával. (Taps a bal oldalon.) De én ne m ezt tartom lényegesnek. Lényegesnek azt tartom, hogy azt az utat kell folytatni cselekvési főirányok tekintetében, amelyet - mint említettem, ha nem is adekvát módszerekkel és eszközökkel - az elmúlt négy évben ezen országok tekintetében a kormány folyta tott, mely úton egyébként Magyarország nem 1990ben indult el, hanem már a megelőző években. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. 23 perc 20 má sodperc maradt a Szocialista Párt rendelkezésére álló időkeret. Megadom a szót válaszra Csóti Györgynek. CSÓTI GYÖRGY (MDF) : Kovács László egy népi bölcsességet idézett az alapszerződésekkel kapcsolatban. Én egy másikat: Kettőn áll a vásár! (Taps a jobb ol dalon. - Derültség az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Tompa Sándor, Magyar Szocialista Párt. TOMPA SÁNDOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A szocialista frakció nevében a kormányprogra mhoz egy olyan témakörben szólnék, amely nem egy önálló fejezetet alkot, hanem meggyőződésem szerint átvonul a kormányprogramon. Nevezetesen arról van szó, hogy hogyan viszonyulunk az országban kialakult területi válságokhoz, hogyan viszonyul ez a kormányp rogram a válságágazatok problémájának kezeléséhez. Nagyon röviden, a teljesség igénye nélkül: mikor minősítenek egy régiót vagy egy ágazatot válságosnak? Akkor, ha elveszíti megújuló képességét, ha nem tud hozzájárulni a nemzeti jövedelem megtermeléséhez, ha nem tudja a térségben vagy az ágazatban dolgozók eltartó képességét biztosítani. Így teljesen természetes, amikor ÉszakKeletMagyarországról, az Alföld egyes részeiről vagy DélDunántúlról beszélünk, vagy a kohászatot, a vegyipart, a mezőgazdaságot, a szénbányászatot említjük. Bizony, válságövezetekről, válságágazatokról van szó. A koalíciós kormányprogram célul tűzi ki, hogy a gazdasági növekedés megalapozását úgy kell véghez vinni, hogy ezzel együtt a munkanélküliség is csökkenjen. Tulajdonképpen ezt a programot kell megvalósítani a válságok érintette régiókban, ágazatokban is - természetesen nehezebb körülmények között. Nézzük meg, milyen szellemben foglalkozik az előttünk fekvő koalíciós kormányprogram a válságkezeléssel. Az első ilyen jegy, hogy kom plex módon, átfogóan közelíti meg. Nemcsak az egyébként logikusnak tekinthető gazdaságpolitikai fejezet tartalmaz viszonylag bőven ebben a témakörben megállapításokat, hanem a környezet- és területfejlesztési rész, az önkormányzati fejezet, valamint a fogl alkoztatásról szóló fejezetek is részletesen érintik ezt a kérdéskört. Másodszor: azt tapasztalom, hogy egyidejűleg gondolkodik ez a kormányprogram a válságkezelésről és a modernizációról - amely modernizációt itt a tegnapi, illetve a mai napon is már jó n éhányan érintették a hozzászólásokban.
