Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
129 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A vezérszónokok hozzászólásai két, markánsan eltérő értékelést vázoltak föl a kormányprogram gazdaságpolitikai vonalvezetéséről. Szabó Iván arról beszélt, hogy ellentmondást lát a program és a választási ígéretek között, amennyiben a program nem igazolja vissza azokat a választói várakozásokat, amelyek ebben az országban uralkodnak. Kövér László azt mondta, hogy ez nem más, mint a nagyotmondás programja. El is intézhetném ezt a két kritikát annyival, hogy egymást mereven kioltó, elle ntétes állításokról van szó, ezért nem érdemel több figyelmet. A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. Szembe kell nézni azzal, hogy mire építkezik ez a program, mit tud vállalni, és ennek nyomán a program a végrehajtástól milyen eredményeket vár. A program tényleg nem a várakozásokra és nem az álmokra épít, hanem a realitásokból indul ki. Ezért tehát soha nem ambicionálta, hogy azokat a megalapozatlan várakozásokat, amelyek jó vagy rossz nyilatkozatok vagy egyszerűen csak az emberek jobbuló életviszonyainak várakozásából táplálkoznak, ki tudja elégíteni. Ha álmokat kergetne, igaza lenne Kövér Lászlónak - de nem ezt teszi! Nem hajszol rövid távú népszerűséget. Nem célszerű összehasonlítani két különböző műfajt, különböző időpontokban elhangzó nyilatkozatokat és egy programot. Vitatni a programot kell - a programot bírálni és abból kiindulni. Azt mondhatnám nagyon leegyszerűsítve - vállalva a tévedés veszélyét is : azért nem tud ez a program rövid távon mindenkinek jobb életet ígérni, hogy hosszú távon mindenk inek jobb élete legyen ebben az országban. A gazdaság realitásai ugyanis ma és az elkövetkezendő egykét esztendőben erre adnak lehetőséget. Mi is ennek a gazdaságpolitikai koncepciónak az alapja? Három fő célt jelöl ki, amely megkerülhetetlen ma Magyarors zágon, és valószínűleg a következő négy évben a gazdaságpolitika uralkodó bázisát fogja alkotni. Menedzselni kell azt a válságot, amely jelen van ebben az országban, a káros, romló folyamatokat lehetőleg vissza kell fordítani; mindezt úgy tenni, hogy a tar tós gazdasági növekedés feltételei épüljenek, gyarapodjanak a gazdaságban, és legyen arra mód, hogy e két feladat együttes megoldásával modernizációs pályára állítsuk az országot. A végcél tehát - és ezt nem titkolja a program, világossá teszi több fejezet ében, összefoglalójában és a gazdaságpolitikai fejezetében is - az, hogy létrejöjjenek egy tartós, nem inflációra, nem eladósodásra épülő gazdasági növekedés feltételei, ami csökkentheti a foglalkoztatási gondokat, csökkentheti a munkanélküliséget. Nem cél tehát, hanem két kemény korlát, amelynek ellentmondására Kövér László felhívja a figyelmet, ez a két kemény korlát pedig a végcél elérésének útján a külső és belső adósság és az infláció. S végül van egy feltétel is, amelyet akár közbülső célnak is lehet tekinteni: egy ilyen típusú és tartalmú program megvalósításához társadalmi béke kell, aminek az egyik, de nem kizárólagos eszköze az a tervezett gazdasági, szociális megállapodás, amelyet a kormány a szociális partnerekkel szeretne nem egyetlenegyszer, ha nem sorozatosan, valamennyi fontos kérdés eldöntése előtt létrehozni. Igaza van Kövér Lászlónak, nem ismerünk minden eszközt, amely egy ilyen típusú program és modell megvalósításához nélkülözhetetlen. Jól ismerjük azokat az eszközöket, amelyek egy válság menedzseléséhez és egy természetesen működő piacban a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséhez szükséges. De nem hallgattuk el - a program erről világosan beszél , hogy a magyar helyzet nem egyszerűen a klasszikus megoldásokat kívánja. (13.50) I tt most többről van szó, és többre van szükség. Szeretnénk az ismert eszközöket a lehető legfinomabban kombinálni, hogy a leghatásosabb megoldások jöjjenek ki ebből. Szeretnénk fokozatosan hozzáigazítani a változó gazdasági feltételekhez ezeket az eszközök et. De még egyszer mondom: nincs a kezünkben és a zsebünkben a bölcsek köve. Igen, nekünk kell
