Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. FÜZESSY TIBOR, a KDNP
112 pontokat, és élni fogunk azzal a lehetőséggel, hogy alkalomadtán részleteket idéz zünk, s ha kell, fejére olvassuk ezeket a pontokat az MSZPnek. Nem kevés vajúdás után született meg az új kormánykoalíció, és annak előttünk fekvő kormányprogramja: két olyan párt kapcsolatának gyümölcse, amelyeket különkülön igen nagyra becsülök, de ism erve a rendszerváltás idején, majd az elmúlt négy évben betöltött politikai magatartásukat, csak úgy tudnék jellemezni, hogy a "furcsa pár". Nem azért furcsa, mert a rendszerváltás évében, sőt az elmúlt parlamenti ciklus első éveiben is a lehető legélesebb en álltak szemben egymással, hanem azért, mert programjukban két olyan ideológiát, két olyan gazdasági, társadalmi rendszert kellett összegyúrniuk, amelyek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az ég a földhöz vagy a tűz a vízhez. Szabó Iván képviselő úr többsz ör csodálkozott, hogy az elegyítés nyomán az SZDSZ magatartása, az SZDSZ programja szenvedett sérelmet. Én azon csodálkozom, hogy több helyen az elegyítés nyomán az MSZP programja szenvedett komoly sérelmeket. Mostanában sokszor hallom és olvasom, hogy a n ép, a választók erre a koalícióra szavaztak, és ezért most a szoros és jól összehangolt együttműködést várják tőle. Azt hiszem, hogy e mögött a jelszó mögött napjaink politikai életének egyik legjelentősebb csúsztatása áll. Csúsztatás térben és időben, mer t hiszen hogyan szavazhattak volna a választók egy olyan koalícióra, amely a választás után köttetett, és amelyet a felek - megkötésének utolsó pillanatáig - mint akadályokkal és problémákkal gátolt bizonytalanságot tüntettek fel. Számos választópolgárral találkoztam, akik az MSZPre szavaztak, találkoztam olyanokkal, akik az SZDSZre szavaztak - de egyetleneggyel sem találkoztam, aki a koalícióra szavazott volna, amely akkor még csak kitervelőinek tudatában fogant meg. (Szórványos taps.) Sokan nem értik, s em itthon, sem külföldön - és bevallom, magam sem értem , mi késztette az MSZPt ennek a koalíciós megállapodásnak a megkötésére, ennek a megállapodásnak, amelyet én magamban - elnézést a történelmi gondolattársításért - paktum IInek nevezek. (Szórványos taps.) Mint ahogy azt sem értettem, hogy miért kellett a '45ös Kisgazdapártnak koalícióba lépnie és a '90es MDFnek a paktum Iet megkötnie azokkal az ellenfeleikkel, akiket a választáson fölényesen megvertek - vagy legalábbis elég fölényesen ahhoz, hog y egy demokratikus rendszerben egyedül vagy a hozzájuk közel álló szövetségesekkel nyugodtan kormányozhassanak. Igaz, 1945ben nem volt szabad az ország, és 1990ben sem teljesen. De 1994ben, egy szabad országban és szilárd demokráciában mi késztethet egy 54 százalékos, nyugodt többséggel rendelkező, győztes pártot arra, hogy paktumra lépjen volt vetélytársával? Talán a túlbiztosítás igénye, amely azonban a tömegek szemében nem annyira bölcs óvatosságról, mint bizonytalanságról, önbizalom hiányáról tanúsko dik? Egy kétségtelen: a közelmúlt történelmében egyik paktum sem hozott jót a nagyobbik szerződő fél számára. Megmondom: most a paktum II. kapcsán nem a nagyobbik felet féltem; igaz, nem is a kisebbiket - de féltem azokat a paktumon kívül rekedteket és az ország mögöttük álló egyharmados kisebbségét, amelynek szava, kívánságai, jogos igényei könnyen nem juthatnak el az eltúlzott hatalmi koncentráció fülébe, és amelynek feje felett ott lebeg majd a helyzetből folyamatosan adódó, napjainkban sokat emlegetett hatalmi arrogancia reális veszélye. És ha nem is féltem, de kissé sajnálom a nagyobbik szerződő felet, mert feloldotta a sarkalatos nézeteit ebben a paktumban, és pontosan azokat, amelyekkel a választáson tömegeket nyert meg, és amelyek közül nem egy a Ker eszténydemokrata Néppárt szavazóira sem volt hatástalan. Miután úgy érzem, hogy a mai napon ebben az Országgyűlésben a humor hivatalosan is polgárjogot nyert, engedjék meg, hogy fiatal korom egy kedvenc olvasmányára, a háború utáni évek szatirikus napilapj ára, a Szabad Szájra emlékeztessek. Ennek a lapnak közkedvelt figurája volt Brandy kapitány, a sokat tapasztalt - és a neve is mutatja, bölcsességét elsősorban miből szerezte - öreg tengerész, akinek aranymondásai közszájon forogtak. Az egyik nagy hatású í gy hangzott: megjavulni egy nő kedvéért annyi, mint lemondani azokról a tulajdonságokról, amelyekkel meghódítottuk. (Derültség. Szórványos taps a jobb oldalon.)