Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKgP
109 esetében a tulajdonosi szervezet felügyelete alatt szerződéses alapon a vállalatvezetésre" bízza, és "a saját kockázatra történő vállalatvezetői kivá sárlást" ajánlja. Nos, ugye, eléggé közismert az én álláspontom, hogy én ezt nem kivásárlásnak, hanem a nemzet kirablásának tartom. Mert miről van itt szó? 1988ban meghozták a gazdasági társaságokról szóló törvényt. 1989ben, amikor még csak az MSZMP volt a munkahelyeken, a pártapparátnyikokat választott, legitimizált vezetőknek kívánták feltüntetni, ezért megcsinálták az úgynevezett munkásvezető legitimizációs választásokat. Tehát a korábbi pártapparátnyikok lettek a választott vezetők! Most ezekre a vála sztott vezetőkre bízták rá a vállalatokat, akik tudatosan vagy dilettantizmusból - teljesen közömbös, hogy miért - az esetek döntő többségében tönkretették a vállalatokat. És most mit mond a kormányprogram: ugyanezeknek odaadom kivásárlás céljából. Magyará n mondva: az eladó és a vevő egy és ugyanazon személy lesz, meg fogja szerezni a pártapparátnyikcsoport a magyar nemzet vagyonának azt a részét, amelyet Horn leendő miniszterelnök úr igen jelentős vagyonnak jelzett most a miniszterelnöki expozéjában. Úgy gondolom, ebből már érzékelhető, hogy az egész privatizációs megoldás valami egészen más dolog, mint amit ígért az MSZP vagy az SZDSZ a választási kampány során, és azt hiszem, épp ez az a terület, ahol szembesülniük kell majd az egész program és a választ ási kampányban tett ígéretek különbözőségét illetően. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a privatizáció mint a gazdasági program középpontjában álló tényező azért is elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt számára, mert a privatizáció nem kormányfeladat; lehetetlen, hogy a gazdasági helyzetet a privatizációra építsék! A privatizáció a nemzet ügye - nem a kormány ügye! (Szórványos taps az ellenzék soraiban.) Ha tehát a kormány ki akarja sajátítani a privatizációt, az azt jelenti, hogy a nemzet rendelkezése alól fogja kivonni a vagyont, ami teljességgel elfogadhatatlan, és szörnyű helyzetet fog jelenteni az ország szempontjából. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy különösen szomorúnak tartom ezt a tényt azért, mert hiszen a privatizáció új tulajdonosi eloszt ást jelent, és a piacnak is egy vadonatúj felosztását jelenti. Tehát a tulajdont illetően is és a piacot illetően is egy merőben új helyzetet teremt, ami évtizedekre be fogja határolni az ország sorsát. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy most kerül sor a közeljövőben - hiszen több nyilatkozat elhangzott ezzel kapcsolatban - a bankprivatizációra. Hát kérdezem én, hogy a bankprivatizációnál vajon a nemzeti értékeken kívül és azon túlmenően nem fogják kiárusítani a nemzeti érdekeket is? Miért állítom én ezt, illetve a kérdőjellel feltett mondatban miért van benne az állítás is? Azért, igen tisztelt Ház, mert a bankok jelentik a nemzeti vagyon szinte utolsó részét. A bank tulajdonlása nemcsak azt jelenti, hogy az adott bank többségi tulajdonát megszerzi, hanem tudni kell, hogy a banktulajdonban benne van egy nagyon jelentős ipari vagyon, egy nagyon jelentős mezőgazdasági vagyon, földtulajdon, élelmiszeripar; benne vannak olyan kötvények, olyan ingatlantulajdonok, amelyek azt jelentik, hogy ha valaki idegen megsz erzi a banktulajdont, nemcsak a bank feletti rendelkezési jogot szerzi meg, hanem mindezen nemzeti vagyon feletti rendelkezési jogot is. Na most én úgy gondolom, talán nem is kell különösképpen kitérnem arra, hogy az ipari nagyvállalatok, a mezőgazdasági n agyvállalatok, az energiaellátó nagyvállalatok monopolhelyzetűek. És ha ez a monopolhelyzet most vétel során átkerül egy új tulajdonos, adott esetben külföldi tulajdonos rendelkezése alá, akkor ezt a teljes monopolhelyzetet szerzi meg a külföldi tulajdonos , kivonja a magyar nép rendelkezése alól. Ezért a Független Kisgazdapárt a következőket javasolja a jelentős vagyonok privatizációját és általában a privatizációt illetően: Mi azt kérjük az igen tisztelt Háztól, hogy tegye megfontolás tárgyává, vajon nem lennee célszerű a jelentős ipari vagyonnál, mondjuk a külföldi tulajdon részesedését maximum 40 százalékban meghatározni, és emellett definitíven kellene a külföldi tulajdonos tulajdonszerzési jogait meghatározni. Tehát a versenyhelyzetben lévő külföldiek közül lehetőleg olyan tulajdonosokat
