Országgyűlési napló - 1994. Az Országgyűlés alakuló ülése
1994. június 28 (1. szám) - Az alakuló ülés megnyitása - Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnökének köszöntője - GÖNCZ ÁRPÁD, a Magyar Köztársaság elnöke (a szónoki emelvényről):
4 GÖNCZ ÁRPÁD , a Magyar Köztársaság elnöke (a szónoki emelvényről) : Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Tisztelettel köszöntöm önöket, az új Magyar Köztársaság második Országgyűlésének szabadon és demokratikusan választott képviselőit. Mi ndenekelőtt hadd szögezzem le büszkén - gondolom, önökkel egyetértve : az a vitathatatlan tény, hogy az 1994. évi képviselőválasztás idejében, tisztán és lebonyolítását tekintve kifogástalanul, simán zajlott le, demokráciánk erejét és érettségét, a két f orduló magas részvételi aránya pedig népünk önnön sorsa iránti érdeklődését, politikai véleménynyilvánításának elhatározott szándékát és tudatosságát bizonyítja. Mindezért köszönet illeti a választópolgárok összességét, a választáson részt vett pártok veze tőit és képviselőjelöltjeit, a választást lebonyolító Országos Választási Bizottság vezetőit - név szerint elsősorban dr. Németh János professzor urat - és tagjait, valamennyi helyi választási bizottság vezetőit és tagjait, a választásokat előkészítő Orszá gos Választási Irodát - név szerint dr. Tóth Zoltán urat és dr. Pálffy Ilona úrhölgyet és kiváló munkatársaikat , a Belügyminisztérium és az önkormányzatok összes munkatársát, aki a választási munkálatok részese volt, valamint azt a sok ezernyi önkéntes m unkást, akinek áldozatkész közreműködése nélkül ma aligha ülhetnénk itt. S hadd mondjak köszönetet a hat parlamenti párt kijelölt képviselőinek azért a rövid idő alatt véghezvitt és kölcsönös jóindulatot, hajlékonyságot igénylő tárgyalássorozatért, amivel a mai alakuló ülést - az Országgyűlés Főtitkárságának és az Országgyűlés Hivatalának szakszerű segítségével - előkészítették. Ez a tárgyalássorozat, úgy érzem, előrevetíti az új Országgyűlés célratörő és várhatóan pártközi együttműködésre kész munkastílusá t. Az Országgyűlés hazánk legmagasabb közjogi testülete, amely törvényhozó munkájáért végső soron az ország népének és hadd tegyem hozzá: az ország jövőjének felelős. Munkáját a nép szeme előtt és füle hallatára végzi, s amit végez, az meghatározza hétközn apjainkat. Alapja a múlt, próbája a jelen, bírája a jövő. A választópolgár naponta alkot véleményt róla, még ha kollektív ítéletét négy év múlva, újabb választáson fogalmazza is meg. Az önök munkájának jogszerűségét senki kétségbe nem vonhatja, de elismert etéséért a viták során szavaikkal, szavazataikkal naponta kell megvívniuk. Önökön áll, hogy az ország polgárai, magyarok és nem magyarok miként ítélik meg demokráciánk működését. S nem is csak az ország polgárai - az egyetemes magyarság, határainkon kívül élő honfitársaink is, akiket nem jogi kötelék, hanem a múlt, a közös nyelv és kultúra, a sorsközösség milliónyi szála, a létérdekük fűz hozzánk. Nagyon kérem, egy pillanatig ne feledkezzenek meg róla, hogy az Országgyűlést törvényhozó feladata és felelőss ége nem az ország, a társadalom fölé emeli, hanem szolgálatára kötelezi! Az Országgyűlés egésze és minden egyes tagja kiszakíthatatlan tagja a társadalomnak, s ha munkájával szakadatlanul formálja is, ugyanakkor maga is formálódik vele együtt - s tükre is annak. S bár az Országgyűlés törvényhozó munkája javarészt jogi formában testesül meg, emberi és gazdasági viszonylatok aprópénzére váltják a hétköznapok, amiből egyenesen következik, hogy mindennapi munkájuk nélkülözhetetlen eszköze és igazi táptalaja a k endőzetlen társadalmi valóság pontos ismerete, amit semmiféle ideológia nem pótolhat. Nem feladatom, hogy az előző Országgyűlés négyesztendei munkájának tapasztalatait összegezzem vagy akár csak utalni is próbáljak rá. (10.10) Nem vállalkozom arra sem, hog y választ adjak a minduntalan felmerülő kérdésre: valamire vagy valami ellen szavazott az ország népe. De annyit, azt hiszem, nyugodtan állíthatok, hogy az elvárt jövőre szavazott, mint ahogyan azt is, hogy a jövőjét biztosnak és kiszámíthatónak szeretné l átni, és békésnek - mégpedig mielőbb , olyannak, amely időben előre- és nem hátrafelé viszi, s hogy a múltból - bármiféle múltból - annyit kész a jövőjébe beépíteni, amennyi azt szilárdabbá teszi társadalmilag és gazdaságilag, s ami erkölcsi értékítéletév el megegyezik. Mert természetes bölcsessége megköveteli a társadalmi igazságot, a józan esélyegyenlőséget - csodát, sült galambot nem vár. Érzékelhető jó szándékot, igaz szót, párbeszédet, a tulajdon sorsába beleszólást, közéleti
