Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 21. hétfő, tavaszi ülésszak 5. nap (362.) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9488-as szám) részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR (KDNP) - ELNÖK (Szabad György): - KELETI GYÖRGY (MSZP)
307 javaslaton ő maga is gondolkodott, és tulajdonképpen ezt ő is igazságtalannak érzi, de ennek ellenére a bizottság egyhangúlag leszavazta a javaslatomat, ahelyett, hogy ez a magas grémium kitűnően képzett és zseniális jogászaival kidolgoz ta volna a megfelelő megoldást, amennyiben valóban írott malasztnak tekintik az én javaslatomat, és nem értenek vele egyet. De hadd mondjam el azt, hogy egyszerűen felháborodnak az állampolgárok, a kárpótoltak azért, mert a kárpótlási jegynek általában ala csony az értéke. S amikor 1989ben az 56os szervezetek kérésére a Pénzügykutató Részvénytársaság kiszámolta, hogy egy börtönévben a fizetésbeli veszteség – ha levonjuk belőle a kosztot és a kvártélyt, azt valorizálják – , akkor számolta ki a Pénzügykutató Részvénytársaság a 11000 forintos havi összeget. Gondoljuk csak el, hogy ez a 11000 forint akkor mit jelentett, és mit jelent ma. És ennek a 11000 forintnak is csak a 6063%át kaphatja meg az a szerencsétlen, aki kénytelen beváltani ezt a pénzt, mert öreg , mert nyomorult, mert ki kell fizetni a lakbérét, mert szeretne egy ruhát venni magának vagy akármit. Tehát az, hogy mi kimondjuk, hogy a Kormány köteles gondoskodni az életüktől és szabadságuktól megfosztottak esetében is a kárpótlási jegy és a járadék é rtékállóságáról, úgy gondolom, egy elemi erkölcsi dolog, és a politika tartósan nem kerülhet szembe erkölcsi törvényekkel. Tisztelt Országgyűlés, kérem, hogy ebben a három fontos dologban a szavazáskor támogassák javaslatomat. Köszönöm a türelmüket. (Taps. ) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Tóth Sándor a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Tóth Sándor (KDNP) TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Deme Zoltán képviselő úr nagyon meggyőző, valóban szívből jövő sz avait hallgatva gyerekkoromnak az a tragikus élménye jutott eszembe, amikor az a bizonyos 44es láncosbomba lehullott választókörzetem egyik központi helyére Kisterenyén. Akkor már olyan asszonyok, gyerekek maradtak hajléktalanok, akik maguk is hadiözvegye k, hadiárvák voltak. Valóban egy kicsit a történelem fintora is, hogy a harmincas évekből funkcionáló törvény próbált gondoskodni ezeknek valamiféle kárpótlásáról. Nagyon jól tudjuk, hogy ami a háború után következett, abban a társadalom csak demagóg módon hirdetett szociális gondoskodást. Valójában nem tartotta fontosnak, mondván, hogy a szocializmus úgyis mindent megold. Ha most ezekről a hadiözvegyekről, hadiárvákról a társadalom valamiképpen, csak egy lé lektani gesztussal gondoskodnék, és ez a Parlament a maga humanizmusáról valóban tanúságot téve támogatná azokat a javaslatokat, amelyeket Deme Zoltán képviselő úr benyújtott, azt hiszem, az egyik legnemesebb cselekedetet hajtaná végre. Többször eljöttek h ozzám fogadónapokon különböző helyekről a kárpótlási törvény megszavazása után, és szinte mindennapos kérdésük volt a hadiözvegyek kérdése: és ők mikor kerülnek sorra? Jogos ez az igény, jogos ez a kérés; és kérem Deme képviselő úr javaslatainak a támogatá sát. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) (A jegyzői székben Tóth Sándor helyét dr. Szabó Lajos veszi át.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Keleti György a Magyar Szocialista Párt részéről. (16.50) Felszólaló: Keleti György (MSZP) KELETI GY ÖRGY (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről másfél éve vagyok országgyűlési képviselő, és azt gondolom, a legtöbb engem megkereső panasz a kárpótlási
