Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DÉNES JÁNOS (MIÉP)
916 Ezekkel a politikai és nemzetközi jogi kérdésekkel is szembe kell nézni, és mindezekről sokkal alaposabb, sokkal részletesebb értékelést és elemzést kellett volna kapnunk, mint ami az előterjeszt ésben szerepel. Rendkívül nehéz helyzet elé került az Országgyűlés, és rendkívül nehéz helyzetbe kerültünk mi, akiknek ebben a kérdésben döntést kell hoznunk, mert egy kellőképpen sem szakmailag, sem politikailag meg nem alapozott előterjesztésről kell dön tenünk olyan körülmények között, amikor a halogatás és a halasztás valóban súlyos következményekkel járhat. Befejezésként sem tudok más megállapításra jutni, mint hogy ezért nagyonnagyon súlyos felelősség terheli a kormányzatot, hogy ennek az előterjeszté sét időben, szakmailag és politikai összefüggéseiben is kellő megalapozottsággal nem terjesztette elő úgy, hogy ez a fontosságához és következményeihez méltó megtárgyalásra kerülhessen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szép en. Következik Fodor András Attila képviselő úr. Nincs itt. Mizsei Béla kisgazda képviselő úr jelentkezett szólásra. Nincs jelen. Jávor Károly képviselő úr? Ő sincs jelen. Dénes János képviselő úr következik a Magyar Igazság és Élet Pártjától. (16.30) Fels zólaló: Dénes János (MIÉP) DÉNES JÁNOS (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Duna ellen elkövetett merénylet nem napjainkban született meg, hanem mélyen beágyazódik a megalomániás gazdasági iparszervezésbe a magyarországi bolsevizmus idején, és ebből következik, hogy ama szent áhítatból, hogy legyőzzük a természetet, nemzetközi segítséggel bilincsbe akartuk fogni a Dunát. Ezt a szörnyűséget örököltük, és e szörnyűség felszámolására lehetőségünk a parlamenti ciklus elején lett volna megadatott mind erkö lcsi, mind politikai, mind műszaki, mind gazdasági szempontból. Ezt az időszakot sok más egyéb közt elmulasztottuk, s azután mindenkinek kedve támadt arra, hogy még egy réteg bőrt lehúzzon rólunk, és eme réteglefejtés közepette jutottunk el odáig, hogy haz ai szinten a győri vízi lobby egyik jelese azt javasolja nekünk, hogy egy vödör vízért adjuk el a következő évezredre is a Dunát. Mert erről van szó, és nem kevesebbről. Az a határozati javaslat, amit itt kormányszándékkal a tisztelt Házzal elfogadtatni ak arnak, nem egyéb, mint egy tál lencséért lemondani apaianyai örökségünkről. Tisztában vagyok azzal a tragikus állapottal, amit előttem itt hozzáértőbbek már ecseteltek. Valamint nem is új keletű ez, hiszen az ellenzéki mozgalom is ilyen szép kékfehér szí nekkel kezdődött, ami a Duna megmentésének a jegyében volt lehetséges a bolsevizmus idején, hiszen ártatlan természetvédelmi követelések közepette hangoztathattuk, amit nem mertünk kimondani, hogy: "Ruszkik, haza!" Ebből következik, hogy miután a ruszkik k itakarodtak hazánkból, ennek a szörnyűségnek a teljes kártétele ránk zúdult. A magyar Parlament ciklusa utolsó napjaiban nem vállalhatja magára azt a felelőtlenséget, hogy – mint mondottam – egy vödör vízért lemondjon a következő évezred Dunájáról, és nemc sak a közvetlenül ott lakók, hanem a Kárpátmedence egészségesivóvízkészletéről. Erről van szó, és nem kevesebbről. A magyar Kormány abszolút lépéshátrányban van, mert amit elmulasztott 1990. május 2a és október 23a között, azt most nem tudja megoldani a hátralévő bizonytalan időszakban, amely időszak tulajdonképpen egy hivatalnokkormány idejére esik. Ne terheljük meg ennek a hivatalnokkormánynak a felelősségét egy felelőtlen parlamenti döntéssel. Magunkat pedig ne tegyük átkozottá a következő évezred ma gyarsága előtt azzal, hogy most egyszer s mindenkorra lemondunk a Dunáról. A mai hétköznapok környezetvédelmi és bizonyos szempontból környezeti katasztrófává váló következményeit is vállalnunk kell azért, hogy elhárítsunk egy nagyobb katasztrófát. Igaz, h ogy szörnyű az, ami a holnapholnaputánt illeti. De ezzel a kiszolgáltatott helyzetbe hozott és kifejezetten alárendelten a másik fél érdekeit szolgáló döntéshozatallal nem tehetjük magunkat
