Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NAGY TAMÁS (Agrárszövetség)
906 ma pontosan megmondani, hogy a vagyoni helyzet mennyi a szövetkezetben, ez egész egyszerűen képtelenség. Azért képtelenség, mert a könyvekben kimutatott érték egész egyszerűen nem konveniál a piaci értékkel. Lehet erre azt mondani, hogy kére m, vannak olyan szégyentelenek, akik 20%ért vagy 30%ért akarják ezt a vagyont megvenni. Továbbmegyek: vannak olyanok, akik 4%ért akarják megvenni, és vannak olyan szövetkezetek, ahol egyetlen fillért nem akarnak adni ezért a vagyonért. Nem hiszem, hogy ez egy megnyugtató állapot lenne, és azt sem hiszem, hogy a törvény ilyen formában való megváltoztatásával a helyzetet előrébb vinné, úgy gondolom, sokkal inkább hátráltatná. Meg lehetne kérdezni azt is, hogy valójában ezek a szövetkezetek, amelyek ma hazá nkban léteznek, és konkrétan a mezőgazdaságban, döntően szövetkezetnek minősülneke vagy sem. Megítélésem szerint ez egy abszolút szakmai kérdés. Lehet, hogy én egy nagyon meghökkentő választ adok: az én véleményem szerint ezek a szövetkezetek sokkal inkáb b társaságoknak minősülnek, mint szövetkezeteknek, az alábbiak miatt: Ezekben a szövetkezetekben differenciált vagyon van. A differenciált vagyont birtokló emberek több mint 70%a nem vesz részt aktívan a termelésben. Harmadsorban úgy gondolom, hogy a tőke behozatal ezekbe a szövetkezetekbe jelen pillanatban nem biztosított, és azt gondolom, hogy bizony ezekben a szövetkezetekben abszolúte hiányzik az a mozzanat, ami a nyugati típusú szövetkezetekben meglelhető, hogy az állam támogatja ezeket a szövetkezetek et. Ezeket a szövetkezeteket az állam nem támogatja, retorziók alá helyezi, politikai akciókat indít ellenük, és természetesen lehet a szövetkezeti vezetőket először, másodszor és harmadszor is megbélyegezni. Tisztelettel a figyelmébe ajánlom ö nnek is és mindenkinek, hogy ebben a társadalomban nem nagyon találnak olyan vezetői réteget, amit az elmúlt négy évben ennyiszer választottak volna meg titkosan újra, és kaptak volna mandátumot. Tehát jó lenne csínján beszélni ezekben a kérdésekben. Tehát akkor, amikor az egy tag – egy szavazatról beszélünk és az előbbi közgazdasági helyzetet elemezzük, bizony nekem az a véleményem, hogy szembe kéne nézni azzal, hogy a szövetkezetek jelentős része inkább tőkehasznosító társaság, és akkor kéne ezt az egy tag – egy szavazatot keményen emlegetni, amikor az állam maga is megteszi azt, hogy támogatja a szövetkezeti szektort. Miért kéne támogatni ezt a szövetkezeti szektort? Azért kéne támogatni, tisztelt, főleg kormánypárti képviselő urak, mert a szövetkezetek a vil ágon mindenhol a kisemberek egzisztenciáját védelmezik. Akkor, amikor önök nyugateurópai szövetkezetekről beszélnek, elfelejtik ezt az apró, kis tényt, hogy ott bizony a szövetkezetek vagyona mintegy 5060%ban az állam által juttatott vagyonból jön létre , ezt követően lehet kapni nagyon olcsó és hosszú lejáratú hiteleket, és nagyon kis részét a vagyonnak adják maguk a termelők. Ez a példa Németországban, Franciaországban, Olaszországban s a világ számos helyén. Tehát mindaddig, amíg ezeket a lépéseket önö k nem biztosítják, azt gondolom, nagyon nehéz megvitatni ezt az egy tag – egy szavazat elvét. A megoldásokról. Én azt gondolom: a megoldásnak a legelső feltétele, hogy jövedelem legyen a mezőgazdaságban. Ez fontos úgy a szövetkezetek számára, mint a magánter melők számára, a kisvállalkozók, a farmergazdaságok számára. Másodsorban: úgy gondolom, két nagyon fontos dolgot megtett a Parlament. Egyfelől befektetési kedvezményben részesíti azokat, akik szövetkezeti üzletrészt vásárolnak, másfelől pedig eltörölte az ingyenes üzletrészt. Az egy helyes lépés volt. Ami abszolút helytelen, hogy elmaradt az a közgazdasági és pénzügyi csomag, annak a bejelentése, amiről a miniszter úr szólt bevezető előadásában, mert a kérdést valójában ez oldaná meg.
