Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
901 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Lakos László képviselő úr a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. (Juhász Pál: Elnök úr, kétperces reagálásra kértem lehetőséget!) Bocsánat, későn vettem észre, ne haragudjon, képviselő úr. Juhász Pál képviselő úr kap kétperces reflexióra lehetőséget. Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Köszönöm szépen. Elnézést, igazából nincs különösebb jogom a kétpercesre, de ha kaptam, akkor élek a kétperces joggal. Azt szeretném mondani, hogy borzasztó veszedelmes dolog az, amikor a társadalmi csoportok erkölcséről beszélünk személyek erkölcse helyett. Elég sokan emlékezhetünk még a Rá kosikorszakra, amikor arra ment ki a dolog, hogy minden szakértő, minden kulák bűnöző, hiszen találni köztük bűnözőt. Nos, ezt a szemét dolgot követte kedves képviselőtársam előző gondolatmenetében. Emellett egy fontos egyéb dologról feledkezett el, arról a dologról, hogy ha rendsezrt akar valaki váltani, akkor építenie kell egy rendszert. Az nem rendszerváltás, hogy rugdosom a régi intézményeket. Az a rendszerváltás, ha újakat csinálok. Egyébként vele kapcsolatban nem akarom az erkölcs mércéjét fölvetni. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Lakos László képviselő úr. (15.20) Felszólaló: Dr. Lakos László (MSZP) LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon helytelen len ne, ha ennek a törvénynek a tárgyalása továbbra is személyeskedéssé fajulna, hogy azt egyes kormánypárti képviselő urak – Bogárdi úr és Vona képviselő úr is – tették, amikor egyértelműen szövetkezetivezetőellenes hangulatot igyekeznek kelteni. E vezetők v édelmében csak annyit, hogy nem tudok arról, hogy közülük többet vontak volna bűnvádi eljárás alá, mint a bármely más területen dolgozó vezetők közül. A törvény tárgyalásával kapcsolatban a legszívesebben azt javasolnám, hogy Szabó János miniszter úr bejel entése alapján függesszük föl ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását, hiszen ő is megfogalmazta, de a törvényjavaslat indokolásában is szerepel, hogy ez a módosítás nem jelent megoldást a kialakult feszültségekre. Más megoldást kell keresni. Egy rendkívü l fontos lépést megtett a Parlament, amikor a szövetkezeti üzletrészforgalom túlzott adóztatását megszüntette. Olyan mértékű, túlzott adóztatást vezetett be ez a Parlament, amely lehetetlenné tette ezt a forgalmat. Ez az első és nagyon fontos döntés meszül etett; s ha valóban támogatást kapunk, kapnak a tagok az üzletrészek megvásárlásához – ahogy itt elhangzott – , s ha az a szemlélet általánosabbá válik, amit itt Vona képviselőtársam is és más kormánypárti képviselők is elmondtak, hogy nem ellenzik azt, hog y ennek a vagyonnak a működtetői legyenek lehetőség szerint a tulajdonosok, akkor sokkal többre jutnánk. Nem jutunk többre, ha a bizonytalansággal kapcsolatban bombázzuk egymást. Az előttem felszólaló Horváth képviselő úr azt kérdezte, vajon miért beszélün k bizonytalanságról, és szerinte igenis szükség volt ennyi törvénymódosításra. Egy kis számtant engedjenek meg ebben a témában. A szövetkezetek működéséről törvényben rendelkezett ez a Parlament 91ben három esetben, 92ben öt esetben és 93ban egy esetben , tehát összesen kilenc esetben, és jelenleg is két törvényjavaslat szerepel a napirenden. Három, három és fél év alatt 11 törvény, amelynek mindegyikét jó előre beígérték – mi ez már önmagában is, ha nem egy alapvető bizonytalansági tényező? Ha hozzászámo ljuk a kárpótlásról szóló hat törvényt ezen időszak alatt, valamint a földről
