Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
882 nem következhet be. Ha még hozzáteszem azt a nagyságrendet, hogy 300380 a csőd- és felszámolási eljárás alatt álló cégek száma, akkor három kérdéskört kellene megbontanunk. Az egyik: miként vis elkedik a konszolidációban részt vevő, de reorganizációs stábbal még nem rendelkező szövetkezet egy szétválás esetén? A másik: mi történik a kívülálló üzletrésztulajdonosok vagyonával egy szétváláskor? A harmadik: ki garantálja a működőképességet? Nekem e z a legfontosabb kérdés. Nagyon jól tudjuk – és képviselőtársam ezt nagyon helyesen mondta el – , hogy rossz lépés volt a szövetkezetek összevonása. A kialakult egészségtelen szerkezet következményei pedig, hogy egyik faluban – ismerjük a falut – minden van , központ van, iroda van, központi gépműhely és minden; a másik egy természeti táj; a harmadikban pedig csak föld. Tessék nekem megmondani: vane valakinek ma erre pénze – kár, hogy nincs itt a pénzügyminiszter úr – , hogy mind a három vagy mind a négy falu t működőképessé tegye? Az ott lévő földeket művelni kell, az ott élő embereknek meg kell élni. Több településen voltam, ahol ezzel megpróbálkoztak. De több településen voltam Somogyban, ahol alig várják a törvényt: egyik része azért, hogy ne tartsa be, a m ásik része azért, hogy betartsa. De azt a tragédiát, ami pontosan az ellentmondásos fejlődés és fejlesztés miatt bekövetkezik, nem szeretném, ha be kellene várnunk akár a mostani ciklusban, akár cikluson kívül vagy a következőben. Ezért az erre vonatkozó é rvelés során szeretném elsősorban a tisztelt miniszter úr figyelmét felhívni, hogy óriási felelősség az, amit ennek a törvénynek a következményei jelentenek. A következményeket nem lehet pontosan kiszámítani. Hol ér 50 milliárdot a kívülálló üzletrésztula jdonosok vagyona? Hol ér? Meg kellene nézni most, a vagyonnevesítés, felmérés, értékmegállapítás után, a jelenlegi tartozásállományban közben bekövetkezett vagyonvesztés után hol állnak ezek? Meg kell nézni, hogy mért adják el 10%ért? Meg kell nézni, ho gy hogy be lettek csapva ezek az emberek, amikor időben – pontosan amiről a képviselő úr beszélt – nem hozta meg a Kormány, vagy nem döntöttünk arról, hogy valóban, reorganizációs hitellel bárki megvásárolhassa kívülálló üzletrész, nyugdíjas üzletrésztul ajdonos értékét; szövetkezeteknek legyen benne osztatlan tulajdona – tudom, ezzel osztatlan sikert nem aratok – , legyen belőle újrafelosztható, vagy vehessék meg azok, akik ketten, hárman, öten működtetni akarják a vagyont. De ami ma történik, az egész egy szerűen a termelőszövetkezeti alapító tagok – akik a legtöbbet szenvedtek azért, hogy a tszrendszer létrejöjjön – kiforgatása, kisemmizése, becsapása. Mert hurcolják ezt a papírt, és nem kapnak érte semmit. És ha nem indítjuk el korrektül a felvásárlás, a megválthatóság – fogalmazzak így – kérdését, akkor ugyanaz fog történni, mint ami a kárpótlási jegy fölvásárlása esetében, és hadd ne soroljam, ami Magyarországon történik. Az, hogy az egyszerű, falun élő embernek halvány fogalma sincs arról, mit kell ezz el tenni. Egyszercsak azt veszi észre, hogy van egy átdolgozott élete, ami után kapott egy papírt, a papír után kap néhány ezer vagy mondjuk néhány tízezer forintot. Ezt a kérdést így nem lehet megoldani. Hozzá kell tennem – bár én azt mondtam, nem kívánok különbséget tenni – , szemünket most arra kell vetni, hogy mi lesz az aktív tagokkal? Azokkal, akik nemcsak ebből élnek, de még működtetik a magyar mezőgazdaságot abban az arányban, ami részükre ma arányként jelentkezik. Mi lesz velük? Tehát a kérdés – én úgy gondolom – annál sokkal bonyolultabb, mint amit Zsiros Géza úr számtalanszor előhoz, hogy ezt várják tőlünk, ezt követelik tőlünk. Ha meggondolás nélkül azt tesszük, amit tőlünk követelnek, akkor a gazdaságot tovább sorvasztjuk. Azt hiszem, sokkal hely esebb lenne, ha ezt az időt – ezt a fél órát vagy egy órát, és a miniszter úr elnézését kérem – nem ezzel töltenénk, és ön sem ezzel töltené, hanem a minisztériumban nagy erővel foglalkoznának négy fontos kérdéssel. Tavasz van. A Szocialista Párt sajtótájé koztatóján minden évben elmondjuk azt a hírt, hogy március 15e körül már tavasz van. S a magyar mezőgazdaságban már évek óta nem az történik, aminek tavasszal történni kellene. Ennek adatait, azt
