Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - Megemlékezés történelmi évfordulókról - ELNÖK (Szabad György):
851 Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat, kedves vendégeinket, a közvetíté sre figyelő minden honfitársunkat. Tavaszi ülésszakunk 12. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Juhász Péter és – az útban lévő – Glattfelder Béla lesznek segítségemre. Mai ülésünkről 16 képviselőtársunk jelentette be előzetesen távol maradását. Kérem, ha valamelyikük mégis meg tudott jelenni, adja meg szíves jelzését. Senki sem jelentkezett. Megemlékezés történelmi évfordulókról ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! A házbizottság megtisztelő felkérésének eleget téve, napirend előtt meg szeretnék emlékezni olyan történelmi évfordulókról, amelyek e hétre esnek. Történelmünk úgy alakult, hogy indokolt megemlékeznem három ilyen évfordulóról is. Az ország tegnap ünnepelte 1848. március 15e évfordulóját, s ennek kapcsán emlékezett m eg a forradalom és szabadságharcról. Úgy gondolom, hogy a kiváló megemlékezések felmentenek engem minden részletezés alól, és beérhetem azzal, hogy arra emlékeztetek: március 15én az ország azt a történelmi fordulót ünnepli, amelyre annak idején legjobb e rői nem hiába tettek erőfeszítéseket, amikor célul tűzték, hogy Magyarországról – róla, nélküle – senki ne dönthessen, amikor nevén nevezték, mint Kossuth tette már 1842ben, hogy sem orosz tartomány, sem német gyarmat nem akarunk lenni, de az Európát feny egető nagy kataklizmában a nyugati civilizációval jegyeztük el egymást, s mi ehhez híven ragaszkodunk, de nem valamiféle szolganépként kezelt segédcsapat formájában, hanem nemzeti öncélúságunkat elismerve, egyenjogúságunk bázisán. És hadd emlékeztessek arr a is, hogy 1848 realizálta azokat az akkor több mint fél évszázados törekvéseket, hogy az érdekegyesítés jegyében Magyarország népe a jogegyenlőség alapján számolja fel a kiváltságrendszert, szabadítsa föl az ország lakosságának földesúri függésben élő 79%át, és hogy a jogbiztosítást társítsa a parlamentáris demokrácia alapintézményének létesítésével, a magyar rendi országgyűlések nyugateurópai értelemben vett polgári parlamentté alakításával és a parlamentnek felelős kormányzati rendszerrel, amely – ismé t Kossuthot idézve – politikájának irányát minden idegen befolyástól mentesen az országgyűlési többségben megnyilatkozó nemzeti akarattól vegye. És emlékeztetek még arra is, hogy 1848 – 49ben a függetlenség kimondásával nem a nemzeti elszigetelődést emelték céllá, hanem – amint a Függetlenségi Nyilatkozat is szó szerint kimondja – azt, hogy Magyarország az európai státuscsalád tagja legyen ismét, és szövetséget létesítsen minden, eddig vele együtt élt nemzettel és a szomszédos államokkal. Tisztelt Országgyűl és! Minderre emlékezve úgy gondolom, egyben megemlékeztem és emlékeztettem önöket ennek az átalakulásnak az irányadó személyiségére, Kossuth Lajosra is, akinek a halála évfordulója vasárnap lesz. Arra a Kossuthra, aki irányadó módon világossá tette, mi a k ülönbség a patriotizmus és a sovinizmus között, és aki egyértelművé tette, hogy a nemzeti liberalizmus értékeit a demokráciába emelve, nemzetének azt tanácsolja, hogy nemzeti és demokratikus politikát folytasson, mert tragikus fejleményeket hozhat, ha a ne mzetivel nem társítja a demokratikusat, vagy a demokratikusat nem társítja a nemzeti törekvésekkel. (10.10) Végül hadd emlékezzek meg arról, hogy a XIX. századnak e nagy pozitív erőfeszítéseit kiegészítették, rontották, megosztottá k az itt jelzett követelményeket mellőző más politikai irányzatok, amelyeknek szerepük volt abban, hogy Magyarország XX. századi története olyan nehézzé fordult, hogy mohó és hatalompolitikai célokat követő nagyhatalmak és egyes szomszédok viszonya Magyaro rszág rovására, de a politikáját formáló egyes erők hibái folytán is tragédiák sorozatához vezetett. És e tragédiák sorozatában a trianoni mélypontot megerősítette és felerősítette a
