Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A bírósági végrehajtásról szóló törvényjavaslat, valamint a polgári perrendtartás kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
846 Úgy gondolom, hogy az ilyen magánadósságbehajtó csoportok mindennél jobban jelz ik és bizonyítják annak a valós problémának a létét, hogy jogrendszerünkben a bírósági végrehajtás működésében bizony zavarok vannak, sőt mondhatom azt, hogy veszélyhelyzet állt elő. Ezért csak üdvözölni lehet azt, hogy a Kormány beváltotta a másfél évvel ezelőtt tett ígéretét és beterjesztette a bírósági végrehajtásról szóló törvényjavaslatot. Minthogy ezúttal nem egy egyszerű kis módosításról és novelláról van szó, mint eddig az igazságügyi kódexek esetén már többször is megtörtént, hanem egy valóban új, átfogó törvénykönyv készült, amely ráadásul a különböző utaló szabályok folytán kihat a közigazgatási végrehajtásra, a társadalombiztosítási végrehajtásra, így az adóbehajtásra is, így ez sokkal szélesebb előkészítést igényelt, és ezért talán azt kell mond ani, hogy későn kezdünk foglalkozni ezzel a kérdéssel. De azért, mert valami jöhetett volna előbb, nem jelenti azt, hogy a javaslat nem jó és el kell vetni. Volt itt egy olyan probléma és felvetés, hiszen a tisztelt Ház szavazott is róla, hogy a bírósági v égrehajtás újraszabályozása, és ezzel párhuzamosan a végrehajtási pereknek a polgári perrendtartásba való átemelése kétségtelenül fontos kérdés, de mindkét törvényjavaslat a polgári nem peres, illetve a peres eljárás körébe tartozó olyan, elsősorban szakma i jellegű jogszabály, amelynek kivételes eljárásban történő megtárgyalása is indokolt lett volna. A Kormány ilyen kérelmet terjesztett az Országgyűlés elé, csak sajnálni lehet, hogy ezt nem tartották teljesíthetőnek. A következőkben arról szeretnék beszéln i, hogy súlyos a helyzet, vane egyáltalában a kibontakozásra lehetőség, és szolgáljae ezt ez a törvényjavaslat. A kényszer lényege a bírósági végrehajtási eljárásnak. De nem mindegy, hogy ezt a kényszert ki és hogy alkalmazza, és ha ez a jogszabály keret ei között megvalósított állami kényszer formájában érvényesül, akkor azt mondhatjuk, hogy megfelel a jogállam kritériumainak. A kényszer alkalmazásának a fő szabályait rögzíti a javaslat. Vagyis van egy vagyoni jellegű hátrány, amely a bírósági végrehajtás fő jellemzője, ezt a bíróság, illetőleg a bírósági végrehajtó alkalmazza. Az adós személye elleni kényszercselekményt azonban, ha arra az adós ellenszegülése, vagy meghatározott cselekmény végrehajtása esetén kivételesen szükség van, a javaslat a bíróságn ak, illetőleg a végrehajtónak az intézkedése alapján egyértelműen a rendőrség feladatává teszi. (13.00) Ennek során a rendőrség jogosult és köteles mindazokat a kényszerítőintézkedéseket megtenni és alkalmazni, amelyek a rendőrségről szóló jogszabályok sze rint megtehetők, illetőleg alkalmazhatók, és az adott ügyben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek. Ennek a szabályozásnak elsősorban elvi jelentősége van, mert a bírósági végrehajtás során a rendőrség közreműködése igen ritkán fordul elő. A j avaslat azt az elvet tartja szem előtt, hogy csak indokolt esetben és csak a szükséges mértékben alkalmazzanak kényszert a követelés érvényre juttatása céljából. Fontosnak tartja tehát a kényszer arányos és fokozatos alkalmazását. Ezért ha pénzforgalmi úto n, azonnali inkasszóval, vagy munkabérből, vagy egyéb rendszeresen kapott járandóságból is behajtható a követelés, először ezeket az eljárásokat indokolt lefolytatni. Kétségtelen, hogy a bírósági végrehajtás célja a végrehajtást kérő jogának érvényre jutta tása; ez sem olyan cél azonban, amelyet minden egyéb szempontra tekintet nélkül, tűzönvizen keresztül, radikálisan el kell érni. Ezért a vagyoni kényszer általában csak addig terjedhet, amíg az adós létfenntartását nem veszélyezteti, a társadalom számára hasznos munkáját, foglalkozását, tevékenységét nem akadályozza. Itt szeretném megjegyezni, hogy ennek a jogelvnek az érvényesítése nem azt jelenti ebben a végrehajtási törvényben, hogy a szocialista végrehajtási joghoz ragaszkodna a kormányelőterjesztés. Továbbá azt sem jelenti, hogy összemossa a szociálpolitikát a végrehajtási joggal, hiszen a szociálpolitikával való kapcsolata ennek a törvénynek negatív irányú is lehet; vagyis olyan végrehajtási törvényt készíteni, ami nincs tekintettel az illető létfelt ételeire, azt jelenti, hogy 100000 végrehajtási ügyből mondjuk 50000ben a szociálpolitika tárgya lesz alanyi jogon az illető, hiszen olyan végrehajtási törvényt alkotunk, hogy az utolsó párnát is kihúzzuk a feje alól, netán a mindennapi megélhetését és ét kezését is veszélyeztetjük, így természetesen az illető meg fog jelenni mint a szociálpolitikai jogosultság
