Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A bírósági végrehajtásról szóló törvényjavaslat, valamint a polgári perrendtartás kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos):
840 indokolatlan elhúzódásához vezetnek. Hasonló észrevételeink vannak az ingófoglalási és az értékesítési határidők talán a kelleténél hosszab b időtartamban történő meghatározásában. Nagyon érdekes probléma a hitelezővédelem szempontjából az a kérdés, mely a mentességi határok megjelölésében konkretizálódik. A törvényjavaslat korábbi verzióiban a mentességi határ megállapításánál a törvényjavasl at – vagy még pontosabban: a javaslattervezet – nem az öregségi nyugdíj minimumát vette alapul, hanem a minimálbért. (12.30) A kettő között van különbség: a minimálbér magasabb, mint az öregségi nyugdíj. Miután – és itt szeretném érvelésemben felhasználni az egyik bíró tanulmányát, a Bírák Lapjának 1993. 1. számában megjelenő tanulmány – tipikusan olyanok a magyar jövedelmi viszonyok és a magyar társadalom helyzete, hogy a végrehajtható határozatok nagy része azokat az embereket érinti, akik ezen a gazdaság i és kereseti szinten állnak, felteszem a kérdést nem célszerűe és nem racionálisabbe, ha a minimálbért vesszük alapul és nem pedig a legkisebb öregségi nyugdíjat. Végezetül néhány gondolatot szeretnék mondani a bírósági végrehajtás szervezetének átalakí tásáról. Itt a nagy kérdés számomra, hogy vajon a végrehajtók helyzete, pozíciója, szerepe egybeesike, mondjuk, a közjegyzőével. Analóge a helyzet? A törvényjavaslat azt mondja, hogy az igazságügyminiszter szabályozni fogja azokat a munkadíjakat – hogy egyszerűen fogalmazzak – , amelyek a végrehajtó számára megjelölik, hogy milyen esetben mennyi díjazást kap. Ha visszagondolunk a néhány gondolattal ezelőtt elmondott észrevételeimre, hogy a végrehajtások nagy tömegében milyen szinten jelennek meg, nem alak ulhate ki egy olyan helyzet, hogy természetszerűen a magánvégrehajtó azokat a határozatokat fogja nagyobb szorgalommal és nagyobb ügybuzgalommal végrehajtani, amelyeknél esetleg a díjtétel magasabb. Hiszen valamilyen szintet, valamilyen lépcsőt ki kell al akítani; nyilván egy nagyobb perérték után egy magasabb végrehajtási összeg dukál. Ebből következik, hogy a határozatok nagy tömegét kiadó, minimális anyagi értéket megjelenítő perektől, azoknak a határozatoknak a végrehajtásától a magánvégrehajtó teljes t ermészetességgel fog elfordulni. És itt ismét szeretnék visszautalni mondanivalóm azon részére, amikor a végrehajtás ügyét én a jog egész társadalmi funkcionálása szempontjából közelítettem meg, tehát abból a szempontból, hogy bíznake az állampolgárok a j ogban vagy sem. Ezt nagyon lényeges problémakörnek látom, amire megnyugtató választ a törvényjavaslat egészében én nem találtam. Végül – és most már tényleg végére járva mondanivalómnak; tíz percre kaptam felszólítást, kicsit túllépem, de hát mégiscsak egy nagy és fontos törvényről van szó – a hatálybaléptetésnél kívánom megjegyezni, hogy a négy hónap vajon meggondolte és elegendőe a tervezett átalakításokra. Nem lennee célszerűbb akár egy féléves határidőt megszabni arra, hogy a szükséges szervezeti vál tozások végbemenjenek? Jó lenne, ha gazdasági számításokkal lehetne jobban alátámasztani a szervezeti átalakulás szükségességét. Ez meggyőzőbben bizonyíthatná a modell célszerűségét és életképességét. Legutoljára szeretném még egyszer azt elmondani, hogy m i ezt a törvényjavaslatot támogatjuk. Ha az Országgyűlés meg tud vele birkózni a hátralevő időben, akkor nincs akadálya részünkről az elfogadásnak; néhány módosító indítványt természetesen benyújtunk a javaslathoz, a jogpolitikai és a kodifikációt érintő k ritikai megjegyzéseinket pedig változatlanul fenntartjuk. Amikor elfogadták az 1881. évi LXas törvényt, ami tulajdonképpen 1955ig a végrehajtás átfogó szabályozását tartalmazta, a miniszteri indoklásban hangzott el az a mondat, hogy "A törvény a forgalmi hitel megszilárdításának nevezetes emeltyűjét képezi, amire kivált tőkeszegény országban kiváló súly fektetendő". A helyzet ma sem tér el mindattól ebből a szempontból, amit a XIX. század végén az előterjesztő miniszter mondott. Köszönöm a figyelmet. (Szó rványos taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Répássy Róbert képviselő úr, a FIDESZképviselőcsoport vezérszónoka.
