Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
801 van szó, és közvetlen veszél y fenyegeti a gyógyszerellátást, saját egzisztenciájukat és a szakma jövőjét. Már 1990ben meghatároztuk céljainkat és a hozzárendelt eszközöket, amelyek elvezetik a gyógyszerészetet, a gyógyszerellátást a nyugateurópai szintre. Céljaink között meghatároz tuk a gyógyszerellátás európai színvonalához történő felzárkózást – mint legfőbb célt, mert itt van pótolnivalónk bőven – , a gyógyszerhiány felszámolását, ami alapvető ellátási cél, hogy e jelenlegi fogyatékos ellátási rendszer következtében ne legyen senk i megfosztva a gyógyulásához szükséges gyógyszerektől. Nem utolsó célként továbbá azt is megfogalmaztuk, hogy szükséges a gyógyszerészek szakmai, etikai, anyagi rehabilitációja, hogy hivatásuk gyakorlása – a hagyományaiknak megfelelően – kiteljesedhessék. Mindezek eredményeképpen megszületett két törvénytervezetünk. Az egyik a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szól, a másik pedig a Magyar Gyógyszerész Kamaráról. Rövid időn belül megindultak a tárgyalások az Állami Vagyonügynökségg el is a gyógyszertárak magántulajdonba adásáról a gyógyszerészek részére. Mi történt azóta? Ha a végeredményt nézem, akkor tulajdonképpen semmi. Nem született meg egyik törvényünk sem, és egyetlen állami gyógyszertár sem került még magánosításra. Nagyon so k gyógyszerész – megunva a várakozást, valamint bizalmát vesztve – egy miniszteri rendelet alapján magángyógyszertárat alapított. Ezzel most Magyarországon két, egymással párhuzamosan működő, működési elveiben, kulturáltságában, gyógyszerrel való ellátotts ágában eltérő patikahálózat működik. A további privatizációs huzavona és a törvények hiánya oda vezet, hogy mire sor kerülne az állami gyógyszertárak magánosítására, azok akár be is zárhatnak, lehúzhatják a rolót. A gyógyszerészeket és a gyógyszerészetet n em lehet szabad versenynek kitenni, hiszen a forgalmazott cikkek köre behatárolt, az árrés meghatározott, az árak maximáltak – nem lehet drágábban adni egyik patikában a gyógyszert, mint a másikban. Mi az, amit javasolok a tisztelt Háznak? A gyó gyszerészek még reménykednek, és még nincs késő, hogy a két törvénytervezetünket kivételes és sürgős eljárásban megtárgyaljuk. Ha a Kormány hajlandóságot mutat, hogy a jövő héten kivételes és sürgős eljárást kérjen a két törvénytervezetünkre, úgy – értesül éseim szerint – a szociális és egészségügyi bizottságban megvan a hajlandóság arra, hogy végigtárgyalják ezeket, és április elején úgy hagyhatnánk el a Parlamentet, hogy megtettük ezt a nagyszerű gesztust ennek a szakmának, amely ezt rendkívüli módon várja . A másik fontos tennivalónk a privatizáció konkrét lépései körül van. Nagyon aggasztóak azok a hírek, amelyek az Állami Vagyonügynökség háza tájáról érkeztek mostanában felénk. Mondhatni, hogy szinte a célegyenesbe jutottunk a patikaprivatizációval, hisze n már majdnem ott tartottunk, hogy kiírták az első patikapályázatokat. Erre most – ha jól emlékszem, harmadszor vagy talán negyedszer a négy év alatt – újabb váltás történt a Vagyonügynökségnél. Az előadókat, akik ezzel a témával foglalkoztak, másik osztál yra tették át, átszervezés történt, és majdnem hogy elölről kezdhetjük szinte az egészet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy végveszélybe kerül a privatizáció. (9.10) Tulajdonképpen a kormányzatot arra kérem, hogy ebben az ügyben hasson oda, hogy különböző érdekcsoportok, lobbyk tevékenységének nem engedve, a gyógyszerészek magántulajdonába kerüljenek végre a gyógyszertárak. E két kérdés megoldása, a két törvénytervezetünk, valamint a privatizáció konzekvens végigvitele jelenti a magyar gyógyszerészet felem elkedését. Ehhez kérem a tisztelt Ház segítségét is. Köszönöm figyelmüket! (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Még egy napirend előtti felszólalásra érkezett bejelentés, de a jelentkező távollétében erre most nem kerülhet sor.
