Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
712 Ez a cél vezérelt, és en nek értelmében kívánjuk még mindig fenntartani módosító indítványainkat. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Most megadom a szót Fekete Gyula képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum, és a többi nevet kérem törö lni a monitorról. (12.10) Felszólaló: Dr. Fekete Gyula (MDF) FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kétéves vitatkozás, alkudozás eredményeként a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvé nyjavaslat eljutott a részletes vita szakaszába. Néhány héttel a jelenlegi Országgyűlés gyakorlati munkájának befejezése előtt óriási felelősség nehezedik ránk, képviselőkre ezzel a törvénnyel kapcsolatban: vagy továbbra is ragaszkodunk bizonyos reformlépé sekhez a tudományos élet területén, és akkor lehet, hogy nem születik meg ez a törvény, és továbbra is fennmarad a jelenleg hatályban lévő, bár részleteiben többször módosított 1979. évi, a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényerejű rendelet; vagy mé g a mandátumunk lejárta előtt elfogadjuk azokat a bizottsági módosító indítványokat, amelyeket a 15515ös számú együttes jelentés tartalmaz, és amely indítványokban a változtatni akarás óhaja háttérbe szorult a jelenlegi struktúrát kissé megújult formában megőrizni kívánó szándékokkal szemben. A tudományos élet teljes megújulását kívánók nyilván erős kritikával illetik majd az új akadémiai törvényt megszavazó képviselőket, de kérem, gondoljanak arra, ha a fél lépést nem tesszük meg a változások irányába, ak kor minden marad a régiben, politikai felelősségünk része lesz ezen a területen a mozdulatlanság. A túlzott kompromisszumkészség elemzését hadd kezdjem a pénzügyi finanszírozási elképzelések elmaradásával. A kulturális bizottság által javasolt új, 6. § les zögezi, hogy az Akadémia a központi költségvetésben önálló fejezet, amelyen belül az akadémiai intézetek költségvetése tudományterületként önálló címeket alkot. Ezek előirányzatai az Országgyűlés jóváhagyása nélkül év közben nem csoportosíthatók át. Ez a p aragrafus azt fejezi ki, hogy minden más fejezetgazdával szemben – akik fejezetükön belül szabadon átcsoportosíthatják a költségvetési forrásokat – a Magyar Tudományos Akadémia fejezetgazdáját nem illeti meg ez a jog. Nos, ez az államháztartási törvényhez viszonyított jogkurtítás nyilván azért került be a törvénybe, mert a törvényalkotók maguk is érzik, hogy nem kellően hasznosulnak a tudományos élet fejlesztésére szánt összegek; félnek attól, hogy a fejezetgazda, aki maga is akadémikus, reprezentánsa valam elyik tudományágnak, nem arányosan osztaná el az akadémiai kutatóhelyek között a költségvetési támogatás összegét. Más országok gyakorlata is példát szolgáltat arra, hogy a törvényhozók részletekbe menően beleszólnak a tudományfejlesztés finanszírozásába. A törvényhozói beleszólásra érdekes példát szolgáltatott az amerikai kongresszus 1992. évi költségvetési vitája. Az orvosi kutatásokra kért 9,7 milliárdos támogatást a képviselők megnövelték még további 236 millió dolárral. Jobban tudták volna a kongresszu si tagok, hogy még több pénzt kell szánni orvosi kutatásokra, mint maguk a pénzt kérő tudósok? Nos, a megoldás abban rejlik, hogy az Egyesült Államokban egyedileg vagy kollektíven vállalt feladatokat, kutatásokat finanszíroz a költségvetés, és nem kutatóin tézeteket. Ott a pályázatokat elbíráló szakmai bizottságok 1525 fős csoportjai egyegy tudományágon belül, részterületenként igen aprólékosan mérlegelnek – például az élet tudományágon belül úgy, hogy endokrinológia, immunológia, hematológia stb. – , ott t ehát a 236 millió dolláros többletfölajánlás konkrétan megnevezhető kutatások százait juttatta költségvetési támogatásokhoz. Nálunk viszont nincsenek és nem is lennének megnevezhető kedvezményezettjei egyegy juttatásnövelő intézkedésnek. A törvényjavaslat tehát átvesz egy nyugati típusú, a törvényhozók nagyobb beleszólását biztosító finanszírozási lehetőséget anélkül, hogy átvenné ennek a finanszírozásnak a lényegét: az intézményfinanszírozás helyett a feladatfinanszírozást.
