Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
701 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Rab Károly a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Rab Károly (SZDSZ) RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném fo lytatni, amivel Szentágothai professzor úr befejezte, hogy nagyon jó volna, ha végre elfogadná a Ház ezt a törvényt. S valahol a Kormányra, a Kormány igazi tudománypolitikájára jellemző lehet, hogy ennek a Parlamentnek az utolsó végóráiban, az utolsó másod percében kerülünk annak közelébe, hogy az akadémiai törvény elfogadásra kerüljön. Ha mégsem így lenne, biztos vagyok benne, hogy az új parlamentben az SZDSZ az első törvények közé fogja ezt helyezni, ha addig nem hoznák meg. De reméljük, hogy a következő k éthárom hétben erre sor kerül. Az akadémiai törvény tárgyalása során valójában a bizottságban egy komoly kompromisszum született, ahol mindenki ott volt, aki ebben érdekelt volt. De mégis van néhány fönntartásunk az akadémiai törvénnyel kapcsolatban. Alap vetően ezek nem politikai, hanem szakmai jellegűek, hiszen körülbelül azt, ami a politikai jellegű kérdés volt benne – az Akadémia autonómiája, a működőképesség biztosítása, ami egyébként költségvetési kérdés, és ez az oldala mindig bizonytalan, de ami a l egfontosabb – az Akadémia autonómiáját, a tudomány autonómiáját ez a törvény körülbelül biztosítja. Sokkal nagyobb probléma és általános probléma, hogy ebben az országban hosszú évtizedek alatt nem működött normálisan a tudományos teljesítményeknek a mérés e, az értékelése, hogy hogyan lehetett pénzhez vagy hatalomhoz jutni a tudományban, és azért, mert még mindenki hatalmi pozícióba akar kerülni az Akadémián belül, az Akadémián kívül, hiszen az érdekérvényesítésnek nem az eredmények mentén történt meg a leh etősége, hanem a hatalom mentén történt meg. Ezért a törvény tárgyalása során egyértelműen tapasztalható volt, hogy sokan a tudománynak nem a csúcsai akarnak lenni, az Akadémia nem a tudomány legmagasabb pontja kíván lenni, hanem annak a főnöke akar lenni. Ezért én egy fügefalevélként látom azt, hogy az Akadémia részéről a törvényjavaslatban megjelent, hogy körülbelül 40 főt delegáljanak a közgyűlésbe kívülről, a minősítettek közül, és ez a fügefalevél eltakarta volna, hogy társadalmasítva van az Akadémia, bevonta a külsőket, hiszen az Akadémia ma főként a természettudományok területén alapkutatással foglalkozik, és nem képvisel olyan nagyon jelentős területeket, mint az ipari kutatások, általában a K+F kutatások. Ezért az Akadémia nem lehet a magyar tudomán ynak a teljes, egyértelmű képviselője, hiszen nagyon sok minden nincsen képviselve az Akadémián belül. Tehát ez a 40 fő egy ilyen fügefalevél lett volna, hogy társadalmasítjuk az Akadémiát, s az Akadémia szerette volna az eddigi miniszteriális funkcióit ug yanúgy folytatni, mint ahogy az elmúlt években ezt tette, tehette, hiszen volt egy ilyen szerepe. Egy teljesen másik törekvés volt a kutatók részéről, tehát nem az akadémikusok részéről, kívülről, akik szintén a hatalom pozíciójába szerettek volna kerülni, mert jobban tudnak érdeket érvényesíteni. Ez pedig úgy jelent meg, hogy az előző miniszteriális funkciót, ami nagyon rosszul működött, de úgy látták javíthatónak, hogyha társadalmasítják ezt a funkciót, tehát bemegyünk az Akadémiára, ezért ők is előálltak azzal a javaslattal, amihez igazából a gödröt az Akadémia maga ásta meg ezzel a 40 fővel, hogy javasolták, hogy akkor 270 ember menjen be az Akadémiára. (11.20) Valójában egy teljesen értelmetlen közgyűlést akartak létrehozni – ismétlem: két teljesen más érdekből – , ami 500 tag feletti közgyűlést jelentett volna, aztán ez a szám csökkent 200ra, az még mindig – teljesen értelmetlenül – 470 embert jelentett volna. A Kormány most újabb javaslatában – amit Giczy Györggyel a múlt héten beadatott – már 100ra c sökkentette ezt.
