Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - A gázszolgáltatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos) - HÁMORI CSABA (MSZP)
674 Kormány képviselői szeretnék hallani. De azt gondolom, hogy anynyira nem jellemző módon sem, mint ahogyan azt Deme képviselő úr mond ta. Ha az energetikát kellene általában mérlegre tenni, akkor azt mondhatom, hogy ha nem is rendelkezünk olyan felesleges kapacitásokkal, mint, mondjuk, az Amerikai Egyesült Államok a villamosenergiakapacitások terén, de végül is Magyarország ebben a téma körben – s ez nem csupán az ipari és a mezőgazdasági termelés visszaeséséből, sőt drámai csökkenéséből következik, hanem az itt dolgozó szakemberek szakértelméből és előrelátásából is – , Magyarország tehát ebben a témakörben azért nem dolgozott rosszul az utóbbi években, lehet mondani, évtizedekben. Ha most nem akarjuk annyira átpolitizálni ezt a témakört, de azért mégis egy kicsit – Parlament lévén – politizálunk, akkor azt kell mondanom, hogy a beérkezett és viszonylag nagy számú módosító indítvány három érdek mentén csoportosítható. Szó volt már ezekről. Az első érdekcsoport a meglevő gázszolgáltató vállalatok érédekeit kívánná az összes többi szereplő rovására erősíteni. Ez kimutatható nagyon sok módosító indítványban. A második érdekcsoport, amely az es etleges majdani, új gázszolgáltató vállalatok érdekeit szeretné érvényre juttatni. Természetesen a már meglevők és, mondjuk, az állam, illetve más szereplők rovására. A harmadik pedig azon érdekeket szeretné erősíteni, ahonnan a gáz származik, tehát az ors zágos nagynyomású hálózat tulajdonosa, a Mol tulajdonosi érdekeiről van szó, ahonnan tehát a gázszolgáltató vállalatok, a meglevők és a majdaniak is majd vásárolják a gázt. Ezt a három érdekcsoportot tudtam kimutatni az eddigi viták során, a bizottsági vit ák során és a leírt módosító indítványok olvasásából is. Ami bennünket, a szocialista képviselőcsoportot illet, mi szerettük volna a módosító indítványokkal a monopóliumok szerepét csökkenteni. Úgy gondoljuk, hogy ez szolgálja hosszú távon a fogyasztók érd ekeit, ez óv meg bennünket – már amennyire megóv – a drasztikus és radikális áremelések – ha szabad úgy mondanom – apolitikus kivitelezésétől, szabad úgy mondanom, hogy ezek mértékétől, ütemezésétől és fokától is. Az iránt egyébként nincs kétségünk, hogy M agyarországon a gáz ára növekedni fog, csak az nem mindegy, ahogy erről az általános vitában is szóltam, hogy ez kétszeresére vagy háromszorosára, vagy többszörösére növekszik és hogy mikor: jövőre vagy azután, vagy a következő öthat évben elnyújtva. Ezér t nem mindegy az, hogy a monopóliumok szerepét mennyire tudja ez a gáztörvény korlátozni. Amit mi tehát szerettünk volna elérni a gáztörvény vitája során, az az, ha lehet, minél kevésbé maradjanak meg, illetve teremtődjenek újjá monopóliumok. Ezért szerett ük volna a tulajdonosi és az üzemeltetői funkciókat különválasztani. Mert úgy gondoljuk, nem kell rögzíteni – ahogy mondtuk a vitában – , lebetonozni a meglevő érdekeket, hanem hagyni kell az új szereplők megjelenését is, ha lehet, akkor úgy, hogy ne tudjan ak valamilyen kartellba tömörülni – most egy kicsit leegyszerűsítve mondom. Úgy gondoljuk, hogy ez a szerep, vagyis a monopóliumokat korlátozó szerep érvényes kell legyen – a mi felfogásunk szerint – a Molt illetően is. Vagyis mindazok, akik most birtokol ják az országos nagynyomású hálózatot és a föld alatti tárolótereket, legyenek kötelesek ezt a gázszolgáltató vállalatok számára nyilvánosan birtokolni, vagyis a szabad kapacitások fogalma ne misztikus és önkényesen értelmezhető legyen, hanem legyen a szer eplők számára elfogadhatóan értelmezhető. (19.10) Javaslataink másik csokra ennek a Kormány által előkészített törvénynek a Magyar Energiahivatallal kapcsolatos pontjait érintette. A Magyar Energiahivatalt mi elleneztük, mert az volt a véleményünk, hogy az költséges dolog lesz; mert az volt a véleményünk, hogy nem tisztázott
