Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
639 Azt hiszem, sok túldimenzionált mondat hangzott el itt, sok drámai kép, és örömmel konstatáltam, hogy az ez alkalom mal kitűzött kék szalag – legalábbis az egyik hozzászólás szerint – valamennyi magyar munkanélkülinek szól. Kár volt akkor aktualizálni pont mára. (Derültség és taps a jobb oldalon.) Elhangzott olyan tanács is, hogy valakik menjenek vissza a szakmájukba. B ölcs dolog. Kétségkívül bölcs dolog, sok irányban megfontolandó kérdésről van szó… (Taps a jobb oldalon.) A választások tisztasága mint vád. Hölgyeim és uraim! Ezt nagyon komolyan kell venni, én legalábbis komolyan veszem. A választások tisztaságával kapcs olatban évek óta folynak itt megjegyzések, egy évvel ezelőtt különösen. Szeretném emlékeztetni a jelen levő urakat arra: voltak, akik azt tételezték fel akkor belügyminiszteri személyemről, hogy nem is biztos, hogy lesznek választások, mert valami trükköt bizonyára kitalál ama gonosz belügyminiszter, hogy erre ne kerüljön sor. Ugyebár emlékeznek rá. Emlékeznek talán a válaszra is, amikor az újságíró megkérdezte – és végtelenül sajnálom, hogy SZDSZfrakcióvezető úr nincs itt – , megkérdezte, hogy számíte egy ilyen természetű erőszakos belügyminiszteri beavatkozásra. Azt mondta, azért nem, mert nem kapna elég tömegtájékoztatást, bocsánat, tömegtámogatást. Alkalmam volt akkor négyszemközti vagy baráti keretben említést tenni arról, hogy ez engem sért, mert felt ételezett valamit, hogy kizárólag tömegtámogatás hiányában nem teszem meg ezt a lépést. (Derültség a bal oldalon.) Nagyon bízom benne – vagy legalábbis úgy tűnik – , mára ez mintha lekerült volna a napirendről. Most már az kap hangot, hogy lesznek választás ok, és immáron a tisztaságával van a probléma. Hölgyeim és uraim!A Magyar Rádióban 2100 fő dolgozik, mint alkalmam volt megtanulni. Nem foglalkoztat engem most különösebben, hogy ez mennyivel több, vagy éppen hányszorosa egy másik létszámnak vagy összehaso nlítható létszámnak. Ezek szerint 7080 fő körül elbocsátásra és 40 fő körül nyugdíjazásra kerültek személyek. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a Rádióban maradt közel 2000 kormánypárti munkatárs. Ha ez a nagyarányú elbocsátás ilyen konzekvenc iákra visz valakit, és ilyen következtetéseket enged meg magának, akkor én úgy hiszem, vagy az elemi tárgyilagosság ellen vét, vagy abszolút nem ismeri azt a helyzetet, amely a magyar kommunikáció két neves intézményét jellemzi. Szeretném hangsúlyozni a lé tszámleépítéssel és az ahhoz kapcsolódó megjegyzésekkel kapcsolatban, tökéletesen értem, hogy elhangzottak, hogy emiatt csak azért nehéz különösebb hangsúlyt adni ennek a létszámleépítésnek, mert az országban ennél lényegesebb nagyobb számú, kényszerű, kes erves sorsot jelentő létszámleépítések is voltak. Igen. Voltak. És erre történt itt már utalás. Hölgyeim és uraim! Valóban voltak, és én nem hiszem, hogy valaki megfeledkezhet arról – még egy ilyen rövid említés után is – , hogy lényegében ez a fő kérdés. N em az, ami a Rádióban történik. Bármily furcsa, nem főkérdés, ami a Rádióban történik. A Rádióban létszámleépítés volt, és a létszámleépítés – én nagyon jól tudom – nagyon sok embert ebben a teremben egyáltalán nem érdekel. Valójában 345 fő az, aki ezeke t a reakciókat kiváltotta. Emlékeztetni szeretnék. Valamikor, nem is túl régen, ha kormány- vagy kormányfői felelősséget emlegettek, hangzott el az önök soraiból, ha nem is itt, másutt, hogy: el a kezekkel a rádiótól és a televíziótól! Biztatás volt. Másod szor. Emlékeztetem kedves mindnyájukat arra, is, hogy a megelőző időszakban ugyanilyen 34 főt, már létszámban ugyanilyen 34 főt elbocsátottak a magyar kommunikációból. Elbocsátották a… (Közbeszólás balról: Chrudinákot!) igen, igen, elbocsátották a TVHír adó vezetőjét, elbocsátották a Vasárnapi Újságét, elbocsátották – valami sajtótájékoztatós ügy miatt – azt, akit korábban alelnöknek jelölt az akkori kormányfő. Őket egyébként a munkaügyi bíróság időközben visszahelyezte. Voltak elbocsátások, és nem emléks zem rá, hogy az urak akkor hasonló
