Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
629 csökkentett értékben adták vissza – adtuk vissza – , még így is örültek az emberek, hogy visszakapták a hajdan elvett földjüket. Ha tehát a nemzeti vagyon valamennyi számláján vé gigvezetjük ezt az okoskodást, akkor bizony itt egy olyan óriási kifizetetlen számla van, amit teljesen reménytelen, hogy ez az ország teljesíteni tud. Ezt nagyon is tudtuk, és amikor az önkormányzatnak odaadtuk a vagyont, akkor úgy adtuk oda, hogy nemcsak lakóházakat kapnak – amelyekről mindenki tudta, hogy ebből igazán nem fog nyereség származni – , hanem telkeket, irodaházakat is. Ezzel a vagyonkomplexummal együtt több százmilliárd forintot kaptak az önkormányzatok. Nagyon helytelen dolog lenne most kieme lni egy elemet, és ennek a rentabilitását nézni. Erre kívántam ráirányítani képviselőtársaim figyelmét. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kérdezem, kíváne még valaki felszólalni? (Senki nem jelentkezik.) Józsa Fábián államtitkár úrnak adom meg a szót. Felszólaló: Dr. Józsa Fábián belügyminisztériumi államtitkár JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Már délelőtt is nagyon nagy örömömre szolgált, hogy a Házban tulajdonképpen egy olyan típusú v ita folyt, amelyben a patkó különböző oldalán ülő képviselők egymást túllicitálva igyekeztek lehetőleg a legnagyobb kedvezmény irányába mozogni, és a javaslatok is, amelyek a törvénymódosításhoz érkeztek, tulajdonképpen ezt a szellemet és ezt a szemléletet tükrözik. Azt gondolom, azok a hangsúlykülönbségek, amelyek itt a különböző felszólalásokban ugyan adott esetben kifejezésre jutottak, alapvetően közös aggodalmakból táplálkoznak, és közös célokat szolgálnak. Azt hiszem, Schiffer képviselő úrnak is teljes en igaza van, amikor bizonyos garanciákat hiányol. Hadd mondjam el azonban: úgy látom, az, hogy igyekszünk megkötni az önkormányzatoknál keletkező forrásokat, amelyek ebben a szférában keletkeznek, és azáltal, hogy ezeknek a forrásoknak a megduplázásához a z állam garanciát kíván nyújtani oly módon, hogy egyrészt kezességet vállal, kormánygaranciát vállal a hitel visszafizetésére, másrészt tömegében garantálja ugyanolyan mértékű hitel felvételét, mint amennyit az önkormányzat lakásfelújításra, rekonstrukció ra fordít, tulajdonképpen előidéz olyan folyamatokat, amelyek gyakorlatilag példa nélküliek az elmúlt évtizedekben. Tehát nagyságrendekkel nagyobb összegek fognak fővárosi kerületenként – sőt a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban is – rendelkezésre állni ilyen célokra mint a megelőző évtizedekben bármikor. Ez a dolog egyik oldala. Az a körülmény, hogy az önkormányzatoknál ez a pénz így megkötésre kerül, nem jelenti azt, hogy adott esetben a privatizált lakások tekintetében ne érezné úgy az önkormányzat, h ogy neki be kell szállnia a fölújításba. Nem tartom azt kizártnak, hogy az önkormányzat a házat eladja, és utána – városképi és egyéb szempontok által motiváltan – mégis beszáll az adott épület rekonstrukciójába, függetlenül attól, hogy esetleg már nem tul ajdonos. Tehát én azt gondolom, hogy e tekintetben a törvény szabályai talán nem kellően kimunkáltak. A gyakorlat és az élet fogja eldönteni – és az önkormányzatok rendeleti szabályozása – , hogy milyen feltételekkel tud részt venni az önkormányzat – esetle g nem az első lépcsőben, hanem a harmadik, negyedik hullámban – közvetlenül is a már magántulajdonban lévő épületek, tömbházak rekonstrukciójában, felújításában. Ez a dolog egyik része. A dolog másik része, hogy ki kell vá rni ezeket a folyamatokat, megismerve, hogyan, milyen ütemben folynak be ezek az összegek az önkormányzatokhoz, milyen az önkormányzatok hiteligénye, és egyáltalán milyen mértékű felújítási igény jelentkezik. Itt feltétlenül támogatandónak ítélem mindazt, amit Schiffer képviselő úr is megfogalmazott a Kormány mindenkori
