Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
623 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Soron következik még utolsóként a Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása és lezárása annak érdekében, hogy kapcsolódó módosító ja vaslatokat házszabályszerűen lehessen benyújtani, illetve a benyújtás megtörtént, de hogy azokkal a bizottságok foglalkozhassanak. A módosító javaslatokról együttes jelentést kaptak kézhez 15 373as számon. Kérdezem, az alkotmányügyi bizottság kíváne előa dót állítani. (Nem.) Nem. A szociális bizottság kíváne előadót állítani? (Nem.) Nem. Kíváne valaki felszólalni? Nem. (Dr. Salamon László: Mi lesz a lakástörvénynyel?) Bocsánat, nekem egy pótlap hiányzik. Még egy tárgysorozati pontunk van. A lakások és he lyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása ELNÖK (Dornbach Alajos) : A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésük re vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása következik. Az előterjesztést 15277es számon kapták kézhez, a módosító javaslatokról a jelentést 15413as számo n. Kérdezem, kíváne még valaki a vitában felszólalni. Kőszeg Ferenc képviselő úr, megadom a szót. (Közbeszólások: Halljuk!) Felszólaló: Kőszeg Ferenc (SZDSZ) KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy kissé furcsa így, ebben az órában hozzászólni egy lezárás előtt álló vitához, és megértem, ha képviselőtársaim türelme fogytán van. Nem is akarom hosszan húzni a szót, de van két módosító indítvány, amelyekkel kapcsolatban néhány szót szeretnék mondani. Szeretném mind enekelőtt azt elmondani, hogy – gondolom – mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy olyan törvény, amelyet egy meglehetősen katasztrofális helyzetben hozunk, és egy olyan helyzetben, amelyben voltaképpen nem lehet jó törvényt hozni. Katasztrofális helyzettel állunk szemben, olyan helyzettel, különösen a fővárosban, de nemcsak a fővárosban, hanem az ország számos nagyvárosában is, hogy évtizedek óta nem rendesen karban tartott lakásokban és házakban laknak az emberek. Most egy folyamatnak tulajdonkép pen a közepén vagy inkább a végén vagyunk, egy megállíthatatlan folyamatban vagyunk benne, abban a folyamatban, hogy a lakók, akik eddig bérlakásokban laktak, úgy érzik, kénytelenek megvenni a lakásukat, és közben állandóan szembekerülnek azzal a problémáv al, hogy a lakás, a ház, amit megvesznek, amit a lakóközösség megvesz, kriminális állapotban van, és annak tatarozására, felújítására nem képesek és nem is lesznek képesek. (21.00) Mindezt csak azért mondom – nem a részletes vitá ba tartozik ez, az általános vitában hasonló dolgok már elhangzottak – , mert azt gondolom, érdemes tudomásul vennünk, hogy ez a törvény még vissza fog köszönni. Az a probléma, amely keletkezett és amelyre a törvény nem kínál, nem is kínálhat, nem is tud me goldást kínálni, az még vissza fog csapni ránk, és olyan helyzetekbe fogunk kerülni, mint az Ó utcai ház lakói, akikre rászakadt a ház.
