Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA előterjesztő:
619 A pénzügyminiszter úr nem kívánta ezt a felhatalmazást, hanem ehelyett ragaszkodott ahhoz, hogy egyfelől korlátozás és ne ellenőrzés legyen, másfelől, hogy erről közvetlenül a Parlament döntsön. Ez derült ki a költségvetési bizottság ülésén, ah ol ezt az ügyet tárgyaltuk. Itt háromféle lehetőség van, ha ezt az általános keretet – amelyet egyébként én elfogadok – elfogadjuk. Az első a finanszírozási rendszer átalakítása, az úgynevezett feladatfinanszírozás bevezetése, ami azt jelentené, hogy a köl tségvetési intézmények nem rendelkeznek jelentősebb pénzmaradványokkal, mert a pénzeket a feladataikhoz kapják, nem pedig évi tizenkét egyenlő részletben. Ezzel ez az egész probléma elesett volna. Magam is többször mondtam, hogy minél gyorsabban át kell al akítani a költségvetési rendszert ebben az irányban, Nyugaton ez a szokás, és ez alapjában véve így helyes. De beletelik egykét évbe, míg egy ilyen reform megvalósul, addig kell valamit tenni! Tehát ez a hosszú távú megoldás, de ez egyelőre rajtunk nem se gít. A másik az értékpapírvásárlás teljes tilalma lett volna. A Pénzügyminisztérium egyik konkrét javaslata ez volt, hogy tiltsuk meg a költségvetési intézményeknek az értékpapírvásárlást. Ezt nem tartom szerencsésnek és végül a Pénzügyminisztérium sem t artott ki e mellett a megoldás mellett és a költségvetési bizottság sem ezt javasolta. Három okból nem szerencsés ez, ami egyébként bizonyos szempontból normális lenne, mert az mégiscsak abszurd – gondoljuk meg – , hogy a költségvetést, kamat ellenében, az általa finanszírozott költségvetési intézmények finanszírozzák. Tehát a dolognak van egy abszurditása, de ennek a hirtelen megszüntetése három okból nem lett volna célszerű. Az egyik az, hogy nagyon megzavarta volna a kincstárjegypiacot. Tisztelt képvisel őtársaim! Az utóbbi időben volt olyan aukció, ahol a kincstárjegyek 85%át költségvetési intézmények vásárolták meg. Ha megtiltjuk nekik ezt a lehetőséget, kvázi megszűnik a kincstárjegypiac, ami azért egy elég nagy megzavarása ennek a piacnak. A másik pro bléma az, hogy az értékpapírvásárlásból a költségvetési szervek beterveztek hozamokat, és ezt figyelembe vették a finanszírozási terveikben, tehát részben ebből finanszírozzák a feladataikat. Ha ezt most hirtelen teljes egészében elveszítik, akkor elég na gy zavart okoznánk náluk. (20.40) Harmadrészt a tilalom – amely azt jelentené, gyakorlatilag legális lehetőség van arra, hogy a szabad pénzeszközeikkel kamatot szerezzenek – szinte megszűnik. Ez könnyen járhatott volna azzal a következmé nnyel, hogy még sötétebb és még problematikusabb üzletek törnek ki ittottamott. Ezért sem lett volna tehát célszerű. A harmadik megoldás ezekkel szemben – amelyet én mint előterjesztő elfogadok, és a költségvetési bizottság is elfogad, – az az, hogy csak a kibocsátónál közvetlenül vásárolhatnak állampapírt a költségvetési intézmények, és azt a lejárat előtt csak a Magyar Nemzeti Banknál adhatják el. Így a költségvetési intézmény számlájáról csak az MNBaukcióra megy el a pénz, gyakorlatilag az MNBn belül mozog, tehát semmiféle elveszési lehetősége – ha ezeket a szabályokat megtartják – nem lesz. Azt meg kell mondani, ennek is van olyan következménye, hogy csökkenni fog a költségvetési intézmények kamatbevétele, aminek bizonyára nem fognak örülni. Egyrészt azért fog csökkenni, mert így technikai okokból csak 30 és 90 napos kincstárjegyeket vásárolhatnak, hosszabb lejáratúakat, és ennek megfelelően magasabb kamatúakat nem, és a töredékidőre való vásárlásoknál is különféle nehézségeik lesznek, nehéz lesz hoza mot elérni. Sajnos, ezt vállalni kell, egyszerűen nem kerülhető el a kérdéses hozambevételek, kamatbevételek csökkenése. Nem lehet olyan intézkedést tenni, amely megtiltja az állami pénzekkel való szabad és veszélyes tőzsdézést, de egyúttal nem csökkenti a z ilyen költségvetési intézmények abból származó bevételeit, hogy ezeket a pénzeszközeiket kihelyezhetik.
