Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - ILLÉSSY ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - ZSUPOS LAJOS, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
58 SZDSZ részéről fogalmazódott meg egy olyan vélemény, miszerint helyesebb lenne generális törvényi tilalom helyett, ha az önkormányzatok döntenék el azt, hogy adott területen, adott önkormányzat területén a külföldiek sze rezhesseneke tulajdont vagy sem. A vita lefolytatása után a bizottság többségi állásfoglalással – 11 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 4 tartózkodás mellett – akként foglalt állást, hogy a törvényjavaslat általános vitára bocsátását támogatta a bizo ttság. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megadom a szót Illéssy Istvánnak, a gazdasági bizottság előadójának. Felszólaló: Illéssy István, a gazdasági bizottság előadója ILLÉSSY ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdas ági bizottság tegnapi ülésén megvitatta a termőföldről szóló törvényjavaslatot, és 11 igen, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most soron következnek a z egyes képviselőcsoportok vezérszónokai. Elsőként megadom a szót Zsupos Lajosnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Zsupos Lajos az MDFképviselőcsoport nevében ZSUPOS LAJOS, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoport jának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy mielőtt rátérek a törvényjavaslat általános, koncepcionális értékelésére, néhány dolgot előrebocsássak, olyanokat, amelyek az MDFfrakció álláspontjának kialakításánál meghatározó szer epet játszottak. Így elsőként azt, hogy a mi álláspontunk szerint a törvényjavaslat az ország legfontosabb és legnagyobb mértékben rendelkezésre álló természeti kincséről rendelkezik. Igazolásul, úgy gondolom, elég annyit elmondani, hogy Európában egyedülá llóan, az ország 9,3 millió km2 területéből 6 millió 54000 hat tesz ki a szűken vett – erdő, nádas, halastó nélkül – mezőgazdaságilag művelt területünk, ami több mint 70%os arányt jelent az egészhez viszonyítva. Összehasonlításul megemlítem, hogy olyan, mezőgazdaságilag fontos országokban, mint Németország, ez a szám 50%, vagy Lengyelországban 60, de Romániában, Hollandiában, Dániában is 60% vagy az alatti. A második meghatározó jellegű szempont a magyar lakosság termőföld iránti ragaszkodása és földszere tete. Ennek bizonyítására a történelmi példák sokaságát lehetne felhozni. Idő hiányában engedjék meg, hogy csak az 1945 utáni földosztásra emlékeztessek, amikor egy évezredes vágy látszott teljesülni, hogy aztán, még nagyobb csalódást okozva, ismét földtel en bérmunkásokká váljanak az egykori reménykedők. E két szemponton túlmenően meg kell említeni azt a tényt is, hogy az a kor, amelyben élünk, egy sajátos vonást ad a törvénynek. Ezzel azt kívánom kiemelni, hogy az átmeneti korszak olyan helyzetet teremt, a melyben a változások nagysága és intenzitása messze meghaladja a szokásos mértékeket és azok kihatásait. Úgy gondolom, természetesnek kell tekinteni ennek eredményeként azt, hogy a törvény egyes rendelkezései csak addig maradhatnak érvényben, míg az átmene ti helyzetet a piacgazdaság váltja fel. A helyes döntések meghozatalához e három szempont együttes figyelembevétele alapvető fontosságú. Az általános vita keretében, úgy gondolom, az első és legfontosabb kérdés, amire választ kell adni, hogy szükség vane a törvényjavaslatra. Azt hiszem, az elhangzottak részben már meg is válaszolták ezt a kérdést, hisz a tárgy: a termőföld szerepe az ország gazdasági életének meghatározó eleme. Mivel a ma érvényes törvények – az 1987. évi I. törvény – még a szocialista vis zonyok közepette születtek, mára, a piacgazdaságra való áttérés negyedik évére, szerepüket vesztették.
