Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
539 külkereskedelmi pozícióinkat. Egyébként a térképet átadtam a miniszter úr számára, biztosan meg is mutat ja. Ezzel a minősíthetetlen visszaéléssel kapcsolatban szeretnék – emlékeztetőül – idézni néhány ma is érvényben lévő hazai törvényből és európai szinten ratifikált nemzetközi megállapodásból. Hazai jogszabályaink első ízben 1893ban határozták meg a tokajhegyaljai borvidék körzetét, majd ezt elsősorban közigazgatási, részben gazdasági okokra visszavezethetően többször módosították. Ezek a jogszabályok mindvégig a borvidék részeként említették Sátoraljaújhelyet, amelynek a Ronyvapataktól keletre eső része Slovenske Nove Mesto néven Csehszlovákiához került Trianon után. Az 1908. évi XLVII. törvénycikk sorolta a borvidékbe Kistornyát és Szöllőskét, de ezt a két községet az 1924. évi IX. törvénycikk törölte a borvidékből, jogilag is rendezve az államhatár 191 8as módosítása után előállt helyzetet. Az említett települések tehát 1924 óta – nemzetközileg is elismerten – nem tartoznak a tokajhegyaljai borvidékhez. E kurta történelmi előzmények alapján tekintették a korábbi csehszlovák szervek, de a jelek szerint a mostani szlovák forgalmazói gyakorlat is az államhatárukon belüli három, korábban teljesen magyar településre értelmezve a "Tokaji borvidék" elnevezést, és az ott termett borokra a "Tokaji" eredetmegjelölést. E névhasználat körül 1960 óta eredménytelen vi ta folyik a szlovákiai és a hazai érdekeltek között. A tokaji borok exportjához fűződő érdekeink védelme érdekében – félmegoldásként – 1967től magánjogi szerződésben vállalta a MONIMPEX évi 1000 hl "Tokajinak" nevezett bor átvételét dollárelszámolásban. E nnek fejében vállalta a szlovák fél, hogy tőkés piacokon nem jelenik meg eladóként "Tokaji" elnevezésű borral. Képviselővé választásomkor az egyik fő célkitűzésem a hazai termékek védelmének erősítése volt, és az ma is. Ezért értesültem örömmel 1990ben pé ldául arról, hogy a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között kötött megállapodás A borelnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről garantálta az 1958as lisszaboni megállapodás változatlan érvényességét, amely a nemzeti termékek eredetmegjelö lésének oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozik. Ezzel – a többi hazai márkás nemzeti termékek között – levédve láttam a tokaji borok minőségét, kizárólagos magyar terjesztésének jogát is. Szlovák szomszédaink azonban – úgy tűnik – most már az á llami címerünk pajzsának kisajátítása után el akarják vitatni tőlünk egyik patinás világpiaci márkánkat, a tokaji bort is. Azt gondolom: ez nem hagyható szó nélkül, sőt diplomáciai lépéseket követel, mert a szakmai kereskedelmi kérdéseken és jogsértésen tú l az ügynek politikai vonzatai is vannak. Kérdésem a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszeréhez, illetve a külügyminiszter úrhoz: történte már ez ügyben valamilyen jelzés, diplomáciai lépés a szlovák kormányzati szervek felé? Köszönöm. ELNÖK (Vörös Vin ce) : Köszönöm. Az elhangzottakra dr. Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere válaszol. Dr. Kádár Béla nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere válasza KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasá gi kapcsolatok minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megértem a képviselő urak aggodalmát, és egyetértek azzal is, hogy jelentős nemzeti kincsünk, a tokaji bor védelme érdekében minden rendelkezésre álló, különböző nemzetközi szerződésekben biztosított jogi eszközt igénybe kell vennünk. Ma a világ nagyszámú országában állítanak elő és hoznak forgalomba úgymond "tokaji" bort. Ezek nagy része egyszerű hamisítvány, ami ellen az érdekelt magyar termelők és forgalmazók mindenkor igyekeztek is fel lépni az adott ország törvényei és az általa elfogadott nemzetközi szerződések által lehetővé tett keretek között. Eljárásuk általában sikerrel jár.
