Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - Kérdések: - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
534 SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározott minimális alapbér, valamint a kötelező bérpótlékok 19 94. január 1jétől illetik meg a közalkalmazottakat. Nem világos számomra, hogy milyen ígéretekről beszél a tisztelt képviselő úr. A bevezetéshez szükséges forrás nagyságrendjének meghatározásához a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa által is elfogadott személyenkénti felmérés és annak feldolgozása jelentős időt igénylő munkát jelent. Ez azonban csak a törvény alapján járó különbözetek kifizetési idejében okoz halasztást, és mióta az eszemet tudom, az egészségügyben az ilyen jellegű béremelése k mindig április táján érkeztek meg január 1jei visszamenőleges hatállyal. Nem hiszem tehát, hogy ezen a téren különösebb szóvátenni való lenne. Az elmaradás nagyságrendjére tekintettel ki kell hangsúlyozni, hogy a költségvetési törvényben, valamint a tár sadalombiztosítás pénzügyi alapjainak ez évi költségvetésében, a fenti célokra elkülönített összegtől függetlenül az állami vezetés garantálja, hogy a törvényi minimumokat január 1jétől visszamenőlegesen valamennyi közalkalmazott megkapja. Minden számítás arra utal, hogy a közalkalmazotti téren egyébként más forrásból kifizetett béremelkedés tbjáruléka az egészségügy számára is biztosítja a szükséges forrásokat. Azonban tudatában vagyunk annak, hogy ez a nem kevés forrás sem elegendő néhány é vtizedek óta húzódó feszültség megoldására, különösen mert a közalkalmazotti törvény a nem felsőfokú diplomával rendelkező munkatársak számára nem ad annyi béremelkedést, amennyi a megnehezült viszonyok között, és az ön által is említett nagymértékű elvánd orlás és nővérhiány állapotában a problémát kezelni képes lenne. Jelenleg ennek érdekében, több változatban gondolkodva, előkészítő munka folyik, ma délelőtt is, az érdekeltek mindegyikének részvételével. Mindez nem hátráltatja a törvény kötelező részeinek a végrehajtását. (14.10) Valóban elvárható, hogy a tulajdonosok is részt vegyenek a probléma kezelésében, hiszen egyetértünk az egészségügyi önkormányzat azon véleményével, hogy a munkáltatói jogot nem ők gyakorolják, a munkáltatói jog az intézmény vezető jénél van, s az intézmény vezetőjének a munkáltatója viszont a tulajdonos, esetenként az állam, esetenként az önkormányzat. A törvény végrehajtásához központi forrásból vállalt kötelezettség – az egészségügy területén fennálló többcsatornás finanszírozás k övetkeztében – egyaránt terheli az állam, illetve az egészségbiztosítási alap költségvetését. Itt jegyzem meg, hogy jogkörömnél fogva egyik forrás terhére sem tehettem és nem is tettem ígéretet. A jelenségeket látó és figyelő szaktárca viszont javaslatokat tehet, sőt, adott helyzetben köteles is tenni. Ez történt és nem ígéret. Számos példa bizonyítja, hogy a tulajdonos és az intézetek közös munkája érzékelhető eredményre vezet. Kiemelem Békéscsabát, ahol ésszerű csődmenedzselés hatására nem egészen egy év alatt a súlyos deficitből kilábalva gyakorlatilag megoldották a likviditási gondokat. Említést érdemel a gyulai kórház vagy az ORFI problémája, ahol valóban sor került bezárásokra, de csak időlegesen, s olyankor, amikor beteghiány miatt zártak be intézmény eket, nem pedig más miatt, s eközben milliókat tudtak spórolni, adott esetben néhány hét alatt. Az intézményi szerkezet racionalizálása nélkül az egészségügyben sem lehet továbbvinni a hibás szerkezet okozta bajokat. Az egészségügy képes arra, hogy felnőjö n ehhez a feladathoz. A nyíregyházi kórházban egyébként 75 millió forinttal több pénz áramlott be a második félévben a teljesítményfinanszírozás alatt. Ha ezek a pénzek a bérbe áramolnak, akkor nincs miről beszélnünk. Ezért szükséges egy olyan kormányrende let, amely harmonizálja a helyi döntéseket, s megoldja ezeket az ügyeket.
