Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GLATTFELDER BÉLA, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
512 Tudom, hogy az egyeztető tárgyalásokon fölmerült e törvényhely részletesebb szabályozása, azonban különböző okokra hivatkozva – elsősorban időhiányra és energiahiányra – ez mégsem került bele a törvényjavaslatba. Itt arról va n szó, hogy a hitelezőket értesíteni kell a szövetkezet szervezeti változásairól annak érdekében, hogy a hitelezők a saját érdekeiket érvényesíteni tudják. De hogy a hitelezők értesítésének milyen módjai lehetségesek, és ez milyen további problémákat vet f öl az eljárás tekintetében, azt nem szabályozza a törvényjavaslat – ez egy rendkívül bonyolult dolog lenne egyébként – , azért, mert nem a szakmai kérdéseket tartja elsődlegesnek, hanem más kérdéseket, és ilyen nagyon fontos, de részletkérdések fölött elsik lik a törvényjavaslat. A 116. § módosításáról – amely a 12. §ban található – , nem tudom, hogy ez szándékose vagy véletlen… Én remélem, csupán egy véletlen, ami itt olvasható. Ez a paragrafus arról rendelkezik, hogy az egy településen lakó szövetkezeti ta gok kezdeményezhetik a szövetkezet szétválását bizonyos szabályok szerint. Azonban nem írja elő a törvényjavaslat azt, hogy egy adott településen mely időpontban lakó szövetkezeti tagokról van szó. Ugye nagyon jól emlékszünk arra, hogy a kárpótlási törvény nek is vannak olyan rendelkezései, amelyek azokra vonatkoznak, akik egy bizonyos időpontban laktak egy adott településen – történetesen, ha jól emlékszem, akkor 1991. január 1jén – , és akik csak azután költöztek az adott településre, azok azon a település en árverési joggal nem rendelkeztek. Ha nem szabályozzuk azt, hogy mely időpontban kell az adott településen laknia a szövetkezeti tagnak – valószínűleg az említett törvényjavaslatot megelőző időpontot kell majd itt rögzíteni – , abban az esetben fönnáll an nak a lehetősége, hogy bármelyik szövetkezetben, mondjuk egy Zala megyei szövetkezetben öt tag elhatározza, hogy ki kívánnak válni az adott településen működő szövetkezetből, de ott kellő többséget nem tudnak maguknak biztosítani, ezért állandó lakosként b ejelentkeznek mondjuk Budapestre – körülbelül egykét nap alatt elintézhető ez a procedúra, az utazást is beleszámítva – , és így már a második vagy a harmadik napon be tudják nyújtani a szétválásra vonatkozó igényüket – és ezt az adott rendelkezés szerint minden további nélkül megtehetik. Ez egy olyan súlyos technikai hiányossága a törvénynek, olyan mértékű végiggondolatlanságra – vagy végiggondoltságra… – utal, ami szerintem nem helyes, hogy így van; ilyen hibákat vagy szándékos mulasztásokat nem lenne sza bad elkövetnünk. Amennyiben ez a rendelkezés változatlan formában törvényben marad, az azt fogja jelenteni, hogy a kormánykoalíció végül is visszacsempészte a csoportos leválásra vonatkozó korábbi és sokszor elvetett elképzeléseket. Az utolsó kérdés, amirő l beszélni szeretnék, a 114. §ban található, s az egy tag – egy szavazat elvének feloldásáról szól, ahogy itt már többen elmondták. Én az egy tag – egy szavazat elvének feloldásával egyetértek, de közel sem olyan módon, ahogyan ez itt a törvényjavaslatban ben ne foglaltatik. Először is, ami itt le van írva, az szerintem nem az egy tag – egy szavazat elvének a feloldása, hanem annak a szétverése. Föloldás alatt én azt értem, ha lehetőséget adok arra, hogy a tagok a saját szándékaik szerint mondjuk a szövetkezet al apszabályában úgy döntsenek, hogy az egy tag – egy szavazat elvét föloldják. Amennyiben ezt törvénnyel számukra kötelezően előírom, akkor ez nem föloldás! Semmiképpen nem föloldás, úgyhogy ezt a kifejezést erre ne használjuk. Szerintem a szövetkezeti egy tag – egy szavazat elv teljes egészében nem is oldható föl, mert amennyiben ezt teljes egészében föloldom bármely kérdés tekintetében, akkor ezt a szervezetet a továbbiakban már nem hívhatom szövetkezetnek. Egy részleges feloldást el tudnék fogadni, de csak oly an mértékűt, hogy a szövetkezeti üzletrészek arányában leadott szavazatok soha ne haladhassák meg a tagi szavazatok arányát. Csak ilyen mértékű feloldást tudnék elfogadni. Ez a rendelkezés szerintem alkotmányjogi problémát is fölvet. Sérti ugyanis a tagok bizonyos részének tulajdonosi jogait. A tulajdonosi jogok között található a tulajdonnal való rendelkezés joga is. Abban az esetben, ha egy szövetkezetnek van 1000 tagja, akkor nyilvánvalóan mindenki a szavazatok 1/1000 részét birtokolja, mert egy tag – egy szavazat elve alapján szavaznak. Ha lehetővé teszem a vagyonarányos szavazást, belevonva mondjuk még a kívülálló tulajdonosokat is, akkor
