Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
507 Tehát az is kiderült, hogy nem lehet szakmai konszenzust kötni. Tehát nincs semmi garancia arra, hogy el ne induljon egy agyforradalom, amelyről Juhász Pál beszélt. Mert továbbra is előítéletekből való építkezés és eseti élményekből kiinduló jogalkotás folyik. (10.50) Nem akarom kizáratni Kánya Gábort a pártból: ha olyan agrárszakemberekkel kellene megállapodnia, és az ő befolyása, a hozzá szólók befolyása érvényesülne a koalícióban, akkor igenis lehetett volna konszenzust kötni ennél a törvénymódosításnál. Sajnos azonban erre semmilyen garancia nincsen. Tisztelt Ház! A szakmai agrártörvények, a ma délután meghozandó kamarai törvénynek egy n agyon fontos eleme, az agrárkamara, amely végre elindít valamit a falun, bizonyították, hogy ez a Parlament azért nem annyira elveszett és elesett, mint ahogy néhány törvény alapján a választó esetleg ítélhet rólunk. Mert igenis, bizonyos szakmai törvények et nagyon alaposan és jól meg tudunk tárgyalni és meg tudunk hozni. De az is kiderült már az eddigi nekirugaszkodásainkból is és a mostaniból is, hogy a szövetkezeti törvény nem ilyen. Hiszen homályos, átláthatatlan a helyzet, tisztázatlanok az érdekviszon yok, az emberek cselekvéseit sok esetben lent is érzelmek, félinformációk determinálják, lent is békétlenség van, nincs is köszönő viszonyban egymással a szakma, az érdekképviseletek és a politika. Ezenkívül tavasz van. Itt a gazdasági év. És egy gazdasági év elején megint azzal kezdünk, hogy egy alapvető törvényt fölbontunk. Így ezek a reménykeltően kikelő vetések esetleg valamilyen formában veszélybe kerülhetnek az aratás táján. Tavasszal általában még azok a bizonyos sztalinisták és ortodox kommunisták s em fogtak hozzá nagymértékű agrárátalakításhoz, hiszen – emlékeznek az idősebbek, hogy bizony – az agitátorok mindig november, december táján jelentek meg a falun. Most egy ilyen alapvető politikai törvényt, ami emberi érzelmeket, az egész agrárgazdaság jö vőjét érinti, anélkül hogy tisztázva lenne az alapvető koncepció, ilyen időszakban nem szabad meghozni. De talán mégis meg lehetne hozni tavasszal, még ezzel a Parlamenttel is, ha nem lennének itt a választások. Gondoljuk végig, képviselőtársaim, bár tudom , hogy ez most nekünk nehezen fog menni, hogy a választások idejére, a kampány idejére esik ennek a végrehajtása. Ha valaki végiggondolja, hogy ez mivel jár lent, falun, akkor, azt hiszem, nagyon gyorsan visszavonja ezt a törvényt, és inkább arra hajt, hog y ő nyerje meg a választásokat, és akkor júniusban újra behozhatja a Parlamentbe. Tehán én önkorlátozást ajánlanék ebben az időben. Arra kérném az érdekképviseleteket, pártokat is, hogy a következő hónapokban a szakértőiket – akiket a kampányban tudnak nél külözni – kérjék fel arra, hogy készítsék elő, dolgozzák ki ezeknek a szükséges törvényeknek a koncepcióját, részleteit. Bízom ugyanis abban, hogy ősszel is többpárti parlament és többpárti demokrácia lesz ebben az országban, és ott minden politikai erőnek meglesz a maga szava; ősszel majd valóban hozzá lehet fogni egy törvényhez, és akkor el lehet majd olvasni például a 89es dokumentumok mellett a Magyar Jog legújabb – egyik legújabb – számát is, amiben benne van részletesen – amit most nem olvasnék föl – az Európai Szövetkezeti Társaság alapkoncepciója, amiből kiderül, hogy milyen szövetkezeti törvényre van szükség ahhoz, hogy Európába befogadjanak bennünket. Végezetül azt is elmodnanám, hogy sértőnek tartom a felelőtlen tulajdonosról és a nem teljes érté kű tulajdonosról szóló beszédeket. Természetesen mindenféle társasági és gazdasági formában másmás módon érvényesül az emberek beleszólása. Hogy egyet mondjak: az állami tulajdonnál már egészen bonyolult a helyzet, amiből valamicske csak fog maradni, hacs ak nem leszünk anarchisták. Tehát az állami tulajdonból csak marad valami. Ott is azt lehet mondani, hogy egészen más a tulajdonlás. Egészen más a szövetkezeti magántulajdonlás, és egészen más az egyedüli tulajdonlás. De az egyedüli tulajdonlásnak végletes esetben, ha valakinek icikepicike az a tulajdona, és se pénze hozzá, se ereje, se egészsége, akkor bizony a tulajdon szabadságából szabad tulajdonvesztés lesz igen
